Mónitól (oppardon: Lujzától) megkaptam tegnap, hogy semmit nem fejtek ki a blogomban normálisan. Mindig csak felvetek egy témát, aztán úgy hagyom - pedig elképesztő mélységekbe lehetne alászállni. Nos, akkor ezt most egy kicsit részletesebben megmagyarázom (nem lesz túl hosszú). Ezt a blogot két dolog miatt vezetem. Egyfelől a saját rajzaimat/képregényeimet/terveimet szándékozom itt prezentálni, másfelől minden mást, ami éppen eszembe jut, és valahogy, valamilyen szempontból össze tudom kapcsolni a rajzolással, a képregényekkel, vagy hasonlókkal. De különben egyre kevésbé érdekel, ha nem tudom összekapcsolni semmivel - bőven elég, hogy engem foglalkoztat valamiért. Ez néha nagyon hosszú, néha nagyon rövid posztokat eredményez. Néha van kedvem és időm kifejteni a dolgokat, néha nincs. De miért baj az, ha nem írok minden nap 5000 karakternyi szöveget? A blog egyik lényege a hipertextualitás, az, hogy egy linkről el lehet jutni egy másik oldalra, onnan pedig még tovább, aztán onnan még annál is tovább, és még annál is tovább. De van egy másik lehetőség is.
Ha most feltöltök ide három YouTube-os videót csak úgy önmagában (merthogy pontosan ezt fogom tenni), azt nem csak lustaságból teszem. Mindenhez, ami szóba kerül egyszer a blogon, a jövőben elég nagy eséllyel visszatérek, akár több bejegyzés formájában is, más oldaláról szemlélve a dolgot, más egyéb dolgokkal összekapcsolva, és így tovább. Terveim szerint ha a blog kitart még egy darabig, mondjuk úgy egy évig, akkor mához egy évre egyhuzamban visszaolvasva mindezt a sok baromságot egy egész kis mikrokozmosz áll össze, gondolatok, adatok és linkek irtózatos halmaza, vagy jobb esetben: láncolata. Lehet, hogy nem így lesz, de nincs kizárva. Én örülnék, ha majd ebből a szemszögből is olvasható lenne az oldal, nem csak szimpla internetes naplóként.
Akkor tehát: drawing superheroes. Nem azért, mert odavagyok a szuperhősökért, hanem mert ebben a három részre bontott videóban a szakma hat elismert profija (szinte mindegyik ott volt a képregény történetének jelentősebb fejlődési szakaszainál, és aktívan részt is vett benne) rajzol ismert karaktereket.
Így például John Romita Sr. (itt egy Pókembert látunk tőle) és Joe Kubert (nem tudom ki ez a képregényfigura, de a rajz fenomenális),
John Buscema (Amerika kapitánnyal) és Bill Sienkiewicz (itt Elektra portréját láthatjuk a Daredevil-ből),
valamint Dave Gibbons (itt most éppen Green Lantern-t rajzol) és Travis Charest (jól mutatja, mennyire nem vagyok képben szuperhősképregény-ügyileg, hogy fogalmam sincs, ki ez a rajzoló - de amúgy jól tolja).
Ezek közül a világhírű Bill Sienkiewicz-ről és a Watchmen társalkotójáról, Dave Gibbonsról még egész biztosan ejtek néhány szót a jövőben.
Véleményem szerint jó ezeket a rutinos nagy öregeket nézni rajzolás közben, mert arra készteti az embert, hogy megtanulja tisztelni a profizmust, de úgy igazán. Már rögtön az nagyon érdekes, hogy melyik milyen rajzeszközöket használ, milyen technikákat. Sienkiewicz például az elsők közt hozta be a kollázst és az egyéb művészi ábrázolásmódokat a mainstream képregénybe - Dave McKean, az Arkham Elmegyógyintézet rajzolója sokat köszönhet neki, amiért némileg kitaposta számára az utat. A többi öt rajzoló ennél konvencionálisabb módon dolgozik, de ez nem jelenti azt, hogy nem egyedi módon, hogy nem figyelemre méltóan. Joe Kubert technikáját külön kiemelném: laza vonalakból épít fel egy igazán lendületes képet.
Jó, ezek az emberek világ életükben ezt csinálták. A vérükben van a kraft. De akkor is...
8 megjegyzés:
akkor nem fejeztem ki magam érthetően. nekem nincs bajom ezzel a bloggal, sőt. kurvajó témákat vetsz fel benne és olyan emberek is érdekes, gondolatébresztő dolgokat találhatnak itt, akik nem szerves részei a képregény-szubkultúrának. de olykor hiányérzetem támad egy-egy bejegyzés kacsán, és felvetődik bennem a kérdés, hogy ezt most csak azért írtad, hogy ma is feltölts valamit vagy bedobtad, mert éppen eszedbe jutott és fontosnak tartod, csak nincs időd/kedved kifejteni. szerintem jó lenne ezekről a dolgokról is kicsit hosszabb lélegzetű, cikkszerű szövegeket olvasni tőled. nem litániákra gondolok, csak arra, hogy néhol rendesen kifejted a dolgokat, néhol meg nem. egyfelől lehet, hogy ezzel nincs is baj, van amikor már maga a témafelvetés is elég. hiszen ez egy blog. külön műfaj. sok apró alkotóelemből összeálló mozaikrendszer, ahogy mondtad. és ez összhatásában tényleg gyönyörű dolog. másfelől meg ez a te blogod, úgy csinálod, ahogy akarod. én lehet, hogy másképpen csinálnám, de hát nem csinálom. szóval végülis nem tudom mit pofázok.
Nyiss blogot, nyiss blogot! Én olyan szívesen olvasnám!
hát, akkor hajrá!
unatkoztam ma, úgyhogy megszületett az első bejegyzésem.
csak hogy innentől kezdve könnyű szívvel pofázhassak mindenkinek a blogolás mibenlétéről!
bruhhaha.
http://ismeretlencimzett.blogspot.com/
kor, tapasztalat és rengeteg gyakorlás - ha ezt érted profizmus alatt, akkor oké... mert sajnos nálam ez a szó már igencsak pejoratívvá vált (nem a képregényesek miatt)különböző tapasztalatok miatt... most csak a felét tudtam megnézni de holnap befejezem... Sienkiewicz elképesztő. egy pillanatra úgy tűnt elrontotta, aztán a végeredmény mégis csodás!
Elképesztő.
ugyanezt gondoltam én is először Sienkiewicznél, de végül milyen megoldásokat hozott, és pillanatok alatt mintha odavarázsolta volna, amit már odagondolt a papírra!...egyszerűen elképesztőek mind...ilyenkor kicsit beleszeretek ezekbe a nagy művészekbe, annyira zseniálisak abban, amit csinálnak!
egyébként az utolsó rajz egy Superman, ha jól sejtem.
Igen, az egy Superman, én az azt rajzoló srácra mondtam, hogy életemben nem hallottam róla.
István: Nálam a profi szó nem pejoratív, de igen, az általad felsoroltakat értem rajta - plusz még hozzá tenném a "tudás" szót is (mert attól még, hogy valaki sokat gyakorol, nem feltétlenül fog tudni rajzolni).
Sienkiewicz rohadt jó. Nézzétek meg a honlapját, ha még nem tettétek.
Ja, én azért hittem, hogy a rajzra, mert annak a nevét nem említetted, csak az alkotóét, ebből következtettem arra, hogy akkor őt biztos ismered.mindegy.
Belenéztem S. honlapjába, de annyi minden van ott, hogy most csak néhány rajzra volt időm rendesen megnézni...de hihetetlen, ahogy a természeti jelenségeket ábrázolja: a fényt (vagyis nyilván az árnyékot, de mégis a fényt látom benne), az esőt, a víz alatt úszó nő körül a vizet, és még sorolhatnám...de ezt tényleg látni kell.
Ugye hogy ugye.
Megjegyzés küldése