the fifth of november,
the gunpowder treason and plot.
I know of no reason
why the gunpowder treason
should ever be forgot."
Alan Moore egyik legjobb képregénye a V for Vendetta. A Guy Fawkes maszkot viselő anarchista terrorista egy jövőbeli (1997-es), fasisztává lett Angliában tör a hatalom ellen, és hozza meg az általa hőn áhított hatalomnélküliséget az országnak, a társadalomnak. Lenyűgözően mély olvasmány a képregény őszszakállú mesterének tollából.
A film egy rakás szar, ahogy azt már milliószor kifejtettem. Ezt ma reggel újra megerősítettem magamban, miután belelapozva a képregénybe, a YouTube-on belenéztem a film egyes részeibe.
Elég, ha csak V nagy beszédét vesszük alapul, amit egészen véletlenül talált meg Dini a neten fekete-fehérben, még a régi Warriors magazinbeli rendes helyéről kiemelve, a 80-as évek első feléből (színesben csak '88 környékén adták ki, miután a DC Vertigo imprintjénél Moore-nak sikerült befejeznie a félbemaradt sorozatot).
Ebben a jelenetben V elfoglalja a tévétornyot, és lejátszatja (tévénézők ezreinek) előre felvett monológját rendszerről és emberi felelősségről, míg a katonák egyre csak közelednek a stukkereikkel, és ő végül gets shot (avagy mégsem? Hmm-hmm...). Maga a beszéd nem különösebben csavaros vagy újszerű: V mindössze egy szendergő népet akar felrázni a tétlenségből. De érdemes figyelni a párhuzamos narrációra épülő elbeszéléstechnikát, ami a későbbi Moore-képregényekben már (sőt tulajdonképpen minden képregényben) alap - mert gyakorlatilag a V for Vendetta oldalain kezdte szárnyait bontogatni. A képregényben ez a technika jó kis dinamikát teremt és egyúttal dramatizálja is a szöveget/eseményeket.






A filmben viszont a kötelezően diadalmas zenén kívül nem sok mindennel próbálnak meggyőzni minket arról, hogy V sorsfordító dolgokról beszél.
Áh, de nem ez a legnagyobb baj a filmmel. A baj inkább az, hogy minden V-rajongó tudja: ez az a Moore-képregény, amit kivételesen még meg is lehetett volna jól filmesíteni, mert a médium formanyelvi határainak feszegetésénél ebben sokkal erősebb a gondolati-ideológiai oldal, ami simán átmenthető lett volna (ahogy Moore mondja: a V nem annyira "okos", mint a Watchmen, viszont több benne a "szív"). Ehhez képest...
Ha lehet egy tanácsom: ne nézzétek meg. Olvassátok el inkább a képregényt.
2 megjegyzés:
akár szar a film, akár nem, hugo weaving végül is egészen jó erre a szerepre. talán a gesztusokkal kicsit többet játszhatott volna ahelyett, hogy csak jobbra-balra billegteti a fejét, de a hangja az eredeti figurához illene. szerintem.
na persze a magyar szinkron azt is úgy hazavágná, ahogy kell.
Viccelsz, még a magyar szinkron a legjobb a filmben, mert azon legalább lehet röhögni - amúgy az egész filmen csak sírni lehet.
Megjegyzés küldése