Gergő, ez most nekem megint nagyon tetszik. Nekem meg főleg a fülbesúgós ördögöcske. Meg Marv, a végén, meg ahogy öreg tarhálónak elképzeled magad. Ez egyébként egy megvalósítható jövőkép. Emlékszel Kosarasra? (Lajos novellája a kötetben.)
Az oldalra sandítás mindent visz! Ha nem is rajzolsz sűrűn, ami végül papírra kerül (meg a blogra), általában jól sikerül. Erre legalábbis tőlem ötöst kapsz. csillagosat.
Köszi Laci! És neked is, Edit. Általános alsó óta nem kaptam csillagos ötöst! Egyébként rajzolok én sokat, csak az egyelőre még nem publikus (bár nem titok, hogy az Istvánnal közös képregényünk folytatása az)... Ám addig is próbálom szórakoztatni a népet itt a blogon.
hát Gergőkém ez igen csak kúlságos lett, és mivel az összes jó megjegyzést lenyúlták már előlem, meg dícsérgetést, meg észrevételt ezért sajnis most csak ennyit tudok írni... pedig nagyon tetszik! nagyon! csak nem tudom jobban megfogalmazni :(
Akárhogy próbálom, nem bírok belekötni! Zseniális! Vicces az a kontraszt, ahogy Istent és az ördögöt ábrázolod, főleg a méreteikben :D és Istentől kissé megriadsz, ellenben az ördög mintha mindig ott motoszkálna a füled mellett, úgy válaszolsz neki felvezetés nélkül...nagyon finom önirónia! Amúgy a Mindenható is piros Symphoniát szív?
Hát köszi! Isten szájában egyébként egy joint van, mivel Alan Moore-ról mintáztam, aki a kedvenc képregényíróm. Minél sablonosabb Istent akartam, vagyis hosszú ősz haj és szakáll - és akkor ahogy rajzoltam, hirtelen rájöttem, hogy ide Alan Moore kell, mert az egy plusz poént ad az egészhez. Ha nem ismeri az ember, akkor is működik, ha meg ismeri, akkor méginkább.
11 megjegyzés:
tehát igaz, Alan Moore tényleg isten.
Gergő, ez most nekem megint nagyon tetszik. Nekem meg főleg a fülbesúgós ördögöcske. Meg Marv, a végén, meg ahogy öreg tarhálónak elképzeled magad. Ez egyébként egy megvalósítható jövőkép. Emlékszel Kosarasra? (Lajos novellája a kötetben.)
Tényleg az!
Fater: talán nem hiszed el, de pontosan a Kosaras novella volt az agyamban, mikor a végét rajzoltam.
Nagyon jó a panelezés is.
Az oldalra sandítás mindent visz! Ha nem is rajzolsz sűrűn, ami végül papírra kerül (meg a blogra), általában jól sikerül. Erre legalábbis tőlem ötöst kapsz. csillagosat.
Edit
Köszi Laci!
És neked is, Edit. Általános alsó óta nem kaptam csillagos ötöst!
Egyébként rajzolok én sokat, csak az egyelőre még nem publikus (bár nem titok, hogy az Istvánnal közös képregényünk folytatása az)... Ám addig is próbálom szórakoztatni a népet itt a blogon.
hát... a jóistennel
nem hozlak össze, sem a kosarassal, de józsival kőbánya-felsőről szívesen. némileg ismered is őt.
tudna neked mondani, mutatni néhány érdekes dolgot. és biztos vagyok, hogy örülne neked.
lala
hát Gergőkém ez igen csak kúlságos lett, és mivel az összes jó megjegyzést lenyúlták már előlem, meg dícsérgetést, meg észrevételt ezért sajnis most csak ennyit tudok írni... pedig nagyon tetszik! nagyon! csak nem tudom jobban megfogalmazni :(
Aw, sejtettem én, hogy bejön majd! Vártam ám, hogy mikor kommentelsz!
Lala, mint látod, nem kell nekem találkoznom az ismerőseiddel, hogy ihletet merítsek belőlük!
Akárhogy próbálom, nem bírok belekötni! Zseniális!
Vicces az a kontraszt, ahogy Istent és az ördögöt ábrázolod, főleg a méreteikben :D és Istentől kissé megriadsz, ellenben az ördög mintha mindig ott motoszkálna a füled mellett, úgy válaszolsz neki felvezetés nélkül...nagyon finom önirónia!
Amúgy a Mindenható is piros Symphoniát szív?
Hát köszi!
Isten szájában egyébként egy joint van, mivel Alan Moore-ról mintáztam, aki a kedvenc képregényíróm. Minél sablonosabb Istent akartam, vagyis hosszú ősz haj és szakáll - és akkor ahogy rajzoltam, hirtelen rájöttem, hogy ide Alan Moore kell, mert az egy plusz poént ad az egészhez. Ha nem ismeri az ember, akkor is működik, ha meg ismeri, akkor méginkább.
Megjegyzés küldése