2010. január 28., csütörtök

Fénykép felhasználásával

rajzoltam, de a végeredménynek gyakorlatilag semmi köze nincs az eredetihez (direkt).
Egyébként a múltkori posztban mutatott skicceken és ezen a csajon kívül szinte egyáltalán nem rajzolok mostanában, és az életem sokkal boldogabb. Lehet, hogy véglegesen abba kellene hagyni? Mert én a legtöbbször kínlódásként élem meg, akármennyire szeretek is rajzolni.

11 megjegyzés:

Pásztor Tamás írta...

hülyeség az egész poszt. most szeretsz rajzolni, kínlódásként éled meg, vagy csak téli depressziós önsajnálatról van szó? :)

gergő írta...

Az EGÉSZ poszt hülyeség? Akkor sorry.

Ááááááh, mostanában kínlódom a rajzolással... Szeretem, meg minden, de csak a hiányosságaimat látom, és ez nagyon stresszel. Az utóbbi időben inkább hanyagoltam a dolgot, és határozottan jobban éreztem magam. Ettől még nyilván nem hagyom abba, csak per pillanat elegem van az egészből.

Timi írta...

kitartás Gergő nemsokára küldöm az anyagot... de hát a fentiek szerint csak azért, hogy pokollá tegyem az életed.

gergő írta...

Az jó lesz, nekem is feltétlenül kell abból az anyagból, ami a férfi neveket nőire változtatja, kedves Mráz Tímea. Úgy látom, neked határozottan bevált!

Pásztor Tamás írta...

rajzolok valamit, másnap ránézek és azt mondom, ez szar, ma sokkal jobban csinálnám - ezt a részt így, azt úgy, ahhoz nem nyúlnék, stb.. így fejlődök. én sem hasonlítgatom magam össze profibbakkal, minek?

ezért írtam, hogy hülyeség a poszt. :)

csináld csak. én is rájövök minden firka után pár új dologra; nemrég pl. arra, hogy nem kézzel kell rajzolni, hanem ésszel. ez volt nálam az utóbbi idők legnagyobb tanulsága - másnak talán evidens, én nemrég fedeztem fel ezt a kis "apróságot".

gergő írta...

Ez is egy nézőpont.

Pásztor Tamás írta...

látom nem tudlak bővebb szóra bírni :)

nekem egyetlen szenvedésem van a rajzolással: az átkozott görnyedés :(

gergő írta...

Hja, a görnyedést ismerem. És én ráadásul sosem rajzolok asztalon, mindig az ágyamra fektetem a rajztáblát és térdelek. Egyébként nagyon kényelmes, bár ezt még senki nem hitte el nekem eddig.

Névtelen írta...

mesélhetnél nekünk

arról, hogyan csinálod, hogy az életed sokkal boldogabb.

vagy le is rajzolhatnád.

lala

Lénárd írta...

Ejnye, nem panaszkodnak elegen így is?! (Lakótársamnak is tetszenek a rajzaid.)

gergő írta...

Kösz, de ez igazából nem panaszkodás... Nem is önsajnálásnak szántam, hogy majd mindenki nyugtatgassa a lelkemet... Egyszerűen csak az utóbbi időben frusztrált voltam a rajzolás miatt, és tényleg úgy volt, hogy ha nem rajzoltam, jobban éreztem magam. A kérdés az, hogy megéri-e frusztráltnak lenni ilyesmi miatt, vagy nem.

Ez nem egy profi rajzos blogja, én nem azért töltöm fel a rajzaimat, hogy mutassam, milyen király vagyok (nem lenne azzal baj, ha tényleg annyira király lennék). Én csak próbálok egyre jobb lenni. Teljesen rendben van, ha emberek rajzolgatnak, de onnantól kezdve, hogy blogot nyitnak, a helyzet megváltozik. Némelyeknél nagyképűségnek tűnhet.

Meg aztán én nem pusztán arra használom a blogomat, hogy közkinccsé tegyem az alkotásaimat, hanem hogy valamiképpen átadjam a gondolataimat is, és úgy éreztem, ebbe az is belefér, ha néha jelzem a bizonytalanságaimat. Nem vagyok orákulum. Bár időnként szeretnék az lenni.

Ennyi, ez a téma nem érdemel több szót.