2012. augusztus 6., hétfő

A feleségem, Szaffi

Amikor összejöttünk, éppen totálisan benne voltam a Blosszában, és nehezen volt hihető, hogy belefér még egy barátnő is az időmbe. Nos, természetesen belefért, hiszen néha ő rajzolta meg a stripemet helyettem (ez persze hazugság :)):


Ami igazán fejtörést okozott eleinte, az az volt, hogy mi módon vezessem őt be a stripbe. A Blossza háromnegyedénél jártam, és korábban egy sor/kép említés nem volt róla. Egy olyan stripet meg semmiképpen sem akartam, ami arról szól, hogy jeee, van egy csajom. Szóval először rafinált módon csak a háttérben helyeztem el (a bal oldali hölgyemény lenne ő, és ezen az estén jöttünk össze),


majd fokozatosan több szerepet adtam neki. Mint egy karakternek.


Ez az előbbi amúgy a kedvenc rajzom róla. Totál fejből csináltam, és pár vonalban sikerült olyan pontosan megragadnom az alakját, hogy azt azóta sem tudtam überelni. Sőt, azóta lassú hanyatlás jelentkezett az ábrázolásában. Ez például még egész jó, bár nem annyira hasonlít (a kedvessége azért átjön):


Rá kellett viszont jönnöm, hogy nem tudom őt közepes mértékben stilizálni, mert különböző szögekből egészen más az arca, és hiába emelek ki valamit, máshonnan nézve az már nem igaz rá. Ha magamról van szó, csak rajzolok egy krumpliorrt, egy kis szakállat, két pontszemet, meg egy torzonborz félpunk frizurát, azt kész. Az ő attribútumai viszont (amúgy szerencsére) egészen mások, és jobban érvényesülnek kicsiben, amikor a testbeszéd is rájuk segít, mint a fentebb mutatott végletesen minimál rajznál. Mert ha elkezdem kidolgozni, sosem ő lesz belőle. Csak ha tényleg nagyon kidolgozom, de azt meg nem teszem, mert gyűlölök ábrázolni. Az utóbbi időben egyébként a fénykép alapú rajzaim sikerültek róla a legjobban, mint például az előző posztban mutatott csókolózós rajz. A szintén ott látható poénos, kicsit blosszás stílusú meghívón viszont képtelen voltam megrajzolni őt szemből, úgyhogy két nap eredménytelen próbálkozás után hagytam az egészet a fenébe, és inkább belelógattam a haját az arcába. A legjobb ötletek néha kétségbeesésben jönnek.

Itt tartunk most. Vajon mihez kezdek legközelebb?

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Tündi- bündi, édi- bédi, cukker-mukker! Bocsi de ez van! Az első gondolat az igazi és nekem ez jött, bármennyire is nem jellemző ez rátok :-)! Gratulálok! Sok boldogságot!