Nero Blanco Comix 6

Fölkerült ez is az Ekultúrára. Klikk a képre, ha mélyelemzésre vágytok!

The Sketchbook Diaries of James Kochalka

Fehér foltokat térképezek fel a képregényes világban. Mármint nekem fehér foltokat. Zavar, hogy nem ismerek elég alkotót és művet, az pedig még jobban, hogy még ha akarnék, sem tudnék lépést tartani mindennel, ami a szcénán belül zajlik. (Más kérdés mondjuk, hogy tulajdonképpen nem is akarok. What?)
Minden esetre elkezdtem olvasni a héten James Kochalka napi stripjeit a neten. Bizony. Ez az amerikai fickó egyszerre több életművel is rendelkezik. Egyfelől készít hosszabb képregényeket, másfelől 1998 októbere óta (apróbb kihagyásokkal) minden nap rajzol egy négypanelest a vázlatfüzetébe. Önmagát és a feleségét elfnek ábrázolja, az egyik haverját kutyának, meg ilyenek, de ettől még nagyon hétköznapi az egész. Sokszor nem is arra fut ki a dolog, hogy vicces legyen a képregény. "Az egyes stripek önmagukban legtöbbször talán jelentéktelenek, de együtt nagy erővel bírnak. Együtt az életem képmását alkotják." Kivéve, hogy persze nem, mert sok mindent kihagy, és mivel naponta csak egy stripet rajzol, nem annyira naplószerű a dolog, mint ahogy a címe mutatja. Na de ki nem szarja le? (Már bocsánat.) Jó az egész, és kész.
Ami külön érdekes, az az, hogy néha (képregényes kiruccanásai alkalmával) más alkotók is belerajzolnak a füzetébe. Ez nem túl gyakori, de azért előfordul. Itt van egy, amiben például (hipp-hipp-hurrá) megjelenik Eddie Campbell:
Ő is nagyon szereti ezeket a stripeket. De én nem emiatt szeretem őket.

Fakk! Én is ilyet akarok csinálni! Miért nem én csinálok ilyet? Fakk!

It begins here.

True story

Napi idézet (6)

"Szerintem érdekes, hogy mi mindannyian, akik indy-, "irodalmi"-, művész- (vagy nevezzük őket akárminek) képregényeket próbálunk készíteni, továbbra is azokra az emberekre tekintünk mesterként, akik kereskedelmi munkát végeztek határidőre - lehetett az napi, heti vagy havi -, és akiknek valami olyat sikerült létrehozniuk, ami évtizedek múltán még ma is beszél hozzánk." - David Mazzucchelli

Napi idézet (5)

"Képregényt sokkal egyszerűbbnek tűnik készíteni, mint amilyen valójában. És ez az egyik oka szerintem, hogy olyan sok diákot vonz. 'Ó igen, nos, simán lehetek képregényrajzoló, elvégre semmi mást nem kell csinálnom, mint vicces képeket rajzolnom.' Képregényt készíteni egy szigorú, precíz folyamat. De ha jól végezted a munkád, a legegyszerűbb dolognak tűnik a világon. Nagyon sokan tévesen azért próbálkoznak vele, mert azt hiszik, hogy könnyű, és nem értik, hogy a verejték szükségszerű adalékanyag a tushoz. Kevés olyan képregényalkotó létezik, aki minden erőlködés nélkül, abszolút természetesen dolgozik, és én egészen biztosan nem tanítok egy ilyet sem a kurzusomon. Én sem tartozom közéjük." - Paul Karasik

Napi idézet (4)

"Képregények, amiket nemrég olvastam és élveztem? Persepolis. Van egyfajta igazság a Persepolisban, egy személyes igazság. A szerző valami olyasmit mond nekem, amit korábban nem tudtam. Mi van még? Chester Browntól a Louis Riel - az is olyasmiről beszél, ami számomra újdonság. Élvezet volt olvasni. Nem azt mondom, hogy a képregényeknek feltétlenül a történelemről és a valódi világról kell szólniuk, mert elárulhatnak nekem valamit akár az emberi szellemről is, amiről addig fogalmam sem volt. De túl régóta vagyok én már itt ahhoz, hogy egy képregény olyasmit közöljön velem, amit még nem tudok." - Eddie Campbell

Napi idézet (3)

"Emlékszem, az egyik legnagyobb dolog számomra az volt, mikor olyan tizenhárom-tizennégy évesen éppen kezdtem bekerülni a képregényrajongók táborába, és a helyi könyvtárban legnagyobb ámulatomra találtam egy példányt Jules Feiffer The Great Comic Book Heroes című könyvéből, ami tele volt Plastic Mannel és Spirittel - általam addig nem ismert dolgokkal -, és benne volt még egy képregénynek a reprodukált változata is, egy olyannak, amit Feiffer rajzolt tizenegy-tizenkét éves korában. Minden tekintetben ugyanolyan borzasztó volt, mint amiket én csináltam akkoriban, és ez nagyon inspirálóan hatott rám, körülbelül úgy, ahogy a Sex Pistols hathatott inspirálóan a Hundred Clubban, hogy az emberek azt mondták: hé, ezt én is meg tudom csinálni! És ez a szépsége a képregénynek, ezért nem féltem egyáltalán a médiumot, nem, amíg létezik az egyre növekvő small press (kis példányszámban nyomott nem mainstream képregények) -oldala, ami ráadásul tényleg nyomtatva van, nem internetes magazinként működik." - Alan Moore

Napi idézet (2)

"Rögtön Will Eisner A Contract With God-ja után jelent meg a Tantrum (Hiszti) című könyvem, ami egy nagyon korai példája volt ennek a formának. Én nem hívtam graphic novelnek. Azt mondtam, hogy ez egy regény rajzokban elmesélve. A graphic novel elnevezés azért lett kitalálva, mert az emberek szégyellik a 'cartoon' kifejezést, ami hülyeség. Mindig is az volt a vágyam, hogy 'cartoonist' legyek, és én erre büszke vagyok, és szeretem a kifejezést. Nem látom szükségét, hogy a munkát, amit végzek, holmi jelentéktelen szóválasztással, mint a 'graphic', előkelőbbé tegyem." - Jules Feiffer

Napi idézet (1)

"Utálom ezt mondani, de van [korlátja a képregénynek]. A képregény engem ritkán képes meghatni úgy, ahogy egy film vagy egy regény képes rá. És mindezt úgy mondom, mint az az ember, aki filmnézés vagy zenehallgatás vagy ehhez hasonlók helyett is inkább képregényt olvas. De ez nem egy operai műfaj. Hallok embereket arról beszélni, hogy könnyekig meghatódtak egy képregénytől. Én ezt nem tudom elképzelni." - Daniel Clowes

Me little brotha

Most volt nemrég Dini névnapja, szóval megajándékoztam ezzel a szemétkedő rajzzal. Egyfolytában a Spiders-t játssza a gitáron a Systemtől, amivel lassanként az őrületbe kerget. Máskor a Roulette-et vagy a Hypnotize-t nyomja, igaz, utóbbit mint számot ő sem szereti, viszont a gitártémáját nyilvánvalóan igen.

Most éppen a Sandman második kötetét olvassa nagy lázasan. Egyszerűen nem vágom. Több mint egy éve mondom neki szünet nélkül, hogy olvassa már el végre a Tükörvárost, ami egy viszonylag rövid képregény, mert kíváncsi vagyok a véleményére, de nem bírom rávenni. Ma hazahoztam A babaházat, ujjongtam, hogy végre nekem is van belőle, de elkövettem azt a hibát, hogy a kezébe adtam, és felbuzdítottam őt az első történet (prológus) elolvasására - azóta pedig nem jutok hozzá (több száz oldalról van szó!). Mondjuk ezen 20 év testvérség után már nem lepődök meg.

Mit követtünk el?

"Talán elértük azt a réteget, akit érdekel a képregény, és ez nálunk ennyi. Lehet, hogy felesleges azon agyalni, hogy mivel lehetne még több embert rávenni a képregényolvasásra, mert itt nem fog ennél több ember képregényt olvasni - nem érdekli őket, ha fejen állunk is. Nem az a baj, hogy elégtelen a kínálat: ha a 300, a Watchmen, a Sandman nem fogy tízezres példányban, akkor a feketefehér hungaro-scifihorrorok sem fognak." (The Mexican Stand-off #5: Tikos Péter, Geekblog)

Csak tudnám, mi rosszat tettünk...

Klassz interjú egyébként, olvassátok el, sőt olvassátok el a Geekblog többi, hazai képregényalkotókkal készült interjúját is:
Kemenes Iván
Lakatos István
Árva-Szabó Péter
Ács Zsolt

Nyilván lesz még több is, azokat nem fogom sorban belinkelni, szóval akit érdekel, csekkolja néhanapján a Geekz-et!

I hope I can get away with this

Kaptam kölcsön egy szkennert, mert nekem nincs, és már meguntam, hogy mindig apámhoz rohangálok át, ha digitalizálásra van szükségem. Szóval gondoltam, avassuk fel, ha már ebben a kegyben részesültem - úgyhogy még az este gyorsan kerestem egy fotót Patti Smithről, és az alább látható (félkész) rajzot kanyarítottam belőle. Na mármost az idő hiánya miatt tényleg csak ennyire futotta, amit főleg a drapéria sínylett meg, és ennek nem örülök - azért, remélem, most az egyszer megbocsát az Isten. Továbbá csupán ma reggel vettem észre, hogy Patti fejtartása is eltér néhány fokkal az eredeti szögétől... de az legyen a legkisebb gondom.


És hogy a zene se maradjon ki: