A Filmvilág az akkori idők egyik legigényesebb szaklapja volt, még ma sem rossz egyébként. Fényévekre a későbbi Voxos meg Cinemás írnisemtudásoktól. Művészfilmekre szocializálódott, és szorgosan térképezte a határsávot, Spielbergig beleférően - nem osztogatták könnyedén a csillagos ötöst. Én nagyon szeretem az első Tim Burton-Batmant, de ezt a megközelítést nem tartom se sznobnak, se értheletlennek. Fullszocinak pláne nem, ezek messze nem hivatalos vélemények voltak. Nem kioktatni akarlak, csak mondom. Teljesen érthető, hogy leszögeztek egy értékrendszert, világos kritériumokat rendeltek hozzá, és azzal mértek. Ez jött ki. Lógó pöcsű. Na és?
Lehet szidni. Ezt a fajta igényességet le is váltotta azóta a világ. És nézd meg, milyen mérőeszközöket tudott a helyére állítani: nagyjából semmit. Falkák rohannak egymásra, mindnek van három jelszava, és harmincféle utálata. Érvelni ebben a "kultúrában" nem is lehet egyáltalán. Amíg nem is akarunk, addig jó ez nagyon, de tegyük fel, hogy a jövőben is születnek még intelligens emberek, mihez fognak ők majd vajon? Muszáj lesz nekik kinöveszteni magukból a valamiről beszélők új közösségeit, klánjait, tudjafranchogmijeit. Ahol azért maszatos fogalmakkal nem lehet messzire jutni, mónokkal meg témekkel meg ilyenekkel.
Nem mondtam, hogy nem lehet igaza ezeknek a cikkeknek, csak konstatáltam, hogy mennyi minden változott húsz év alatt (az, hogy "full szoci", nem konkrétan negatív jelző akart lenni, egyszerűen csak a cikkek hangulata szerintem közelebb áll ahhoz a korszellemhez, ami viszont lehet, hogy sokkal jobb volt, ezt nem tudom). A Filmvilág szerintem is nagyon színvonalas egyébként. Azért raktam be ide ezt a két cikket, mert még soha senkitől nem hallottam ilyen lesújtó kritikát a Batmanről, amennyire én tudom, a környezetemben mindenki szereti. De most akkor mindenki elgondolkozhat a dolgon, hiszen végre egy új (na jó, igazából húsz éves) véleményt hallhatunk.
Nem, nem, nem akarom azt mondani, hogy ezeknek a cikkeknek igazuk van, én is sokkal jobb bizonyítványt adok az első Tim Burton-filmnek, mint ők, szerintem sem lett igazuk. (Tudnék is a véleményem mellett érvelni, de hosszú lenne.) Csak túl sommásnak ítéltem a címedet is, a rövid szövegedet is - és gondoltam, jelzem ezt. És ennyi.
Gondolattalanabb, elmélettelenebb lett húsz év alatt a világ közgondolkodása - ez szerintem tény, és kicsit szomorú. Másfelől meg, ebből egyenesen következően, kevésbé doktrinér - ami viszont örömteli. A mérleg mégis negatív jelenleg, mert megmondóemberből nem kevesebb lett, hanem nagyságrendekkel több - csak ezek lózungok, idiotizmusok megmondóemberei, papagájkommandósok, echte félgondolató ideológusok. Lassan mindenki az. Innen feltisztulni nehezebb lesz, mert ezt (az egyik gyakori lózunggal ellentétben) nem szellemi agytrösztök és sötét összeesküvők csinálják, hanem a közértelem, amely íme, erre képes, nem többre. Jelenleg.
Ne álljunk bele ebbe, egy másodpercre se. Igazából ennyi volt a mondanivalóm.
Én simán csak úgy éreztem, hogy ezek a szövegek egy picit elavultak. Léteznek régebben írt kritikák vagy ismertetők, amelyek még ma is aktuálisnak hatnak. Ez a két cikk bennem olyan érzéseket kelt, hogy az írói (és a magyar társadalom) a kapunyitáskor némileg értetlenül álltak egy csomó új dolog előtt, mert tényleg, hirtelen nagyon sok új dolog jött szembe. Az amerikai képregény meg eleve lenézett műfaj volt, szóval egy Batman-filmet miért fogadtak volna feltétlenül tárt karokkal? Ez érthető. De akár ezen felül is igazuk lehet, én nem tudom, én már ebbe a mostani világba születtem bele. Csak az egyik cikkíró azon "kesereg", hogy a hatvanas évek filmsorozatához képest a mozifilm nem ártatlan és bugyuta, hanem komor, és megpróbálja pszichológiailag megmagyarázni a figurák indíttatásait. Mondanom sem kell, ez azért van, mert gyakorlatilag egy időben született Moore Gyilkos tréfájával és Miller Sötét Lovagjával, amik ugye pont arról híresek és attól olyan fontosak, hogy igazán sötét hangulatúak voltak a korábbi évek (és különösen a hatvanas évek) néha gyermeteg történeteihez képest. Ez nagy előrelépés volt akkor, mert azt jelentette, hogy Batman felnőtt. A film ezért olyan, amilyen. Az én generációm már ezt a Batmant ismeri - és ez nagy mértékben köszönhető az első Tim Burton filmnek! Merthogy mi a felnőtt Batmant szeretjük. Bejegyzésem lényege tehát az, hogy mi ezt a negatív hozzáállást nem értjük, minket egy picit megmosolyogtat.
Szerintem az igazán komolynak szánt Batman a Nolan-féle verzió. Az tényleg megpróbál pszichologizálni, sokat merít Miller 'Első év' -éből (gondolok itt a keleties eredettörténetre -ami amúgy tudtommal nem Miller újítása-, valamint a hasonlóan borús hangulatra), és próbál valamiféle szimmetriát felfedezni Joker és Batman között (ami pedig Moore hatása). Az már egy másik dolog, hogy mennyire jó ez az új széria. Szerintem úgy elmegy. Az első, a '89-es Batman nem veszi nagyon komolyan magát, inkább kicsit meseszerű (nem véletlen: Tim Burton-film). És pont ettől jó. Mert amit Nolan csinál, az ugyan következetes, valóságszerű és komoly, de a Sötét Lovagot nézve már az volt az érzésem, hogy az egész történetből csak maga batman meg az ellenségei lógnak ki. Mit keres itt ez a denevérruhás hülye meg az a félig szétégett arcú ex- kerületi főügyész? Még a Joker fér bele legjobban ebbe a valóságos világba, de az is csak azért, mert semmit nem hagytak meg az eredeti karakterből. A lényeg a lényeg: Burton első Batmanje nekem sokkal felnőttebb a többinél. Az már egy másik dolog, hogy az Animated Series a kedvencem az összes adaptáció közül (ami nem lenne olyan, amilyen, ha nem készült volna el a film előtte). Hiába, a Batman mégiscsak egy mese.
Hát ja, a Batman egy mese, és Tim Burton Batmanje még nem akar elrugaszkodni ettől a mesevilágtól. Persze, hús-vér emberek játszanak benne, de Gotham egyértelműen elképzelt város a maga gótikus épületeivel és nappal is fojtogató szürkeségével. Ezt Nolan úgy, ahogy van félreteszi, és egy hétköznapi nagyváros képét tárja elénk. Már túl realisztikus. Már nem igazán Batman. Szóval igazad van: a Kezdődik-ben az éjszakai igazságosztó még jobban illeszkedik a városához, a Sötét Lovagban viszont már éppen ő lóg ki belőle a leginkább. Ja, nem is, mert a Harvey, tényleg.
6 megjegyzés:
A Filmvilág az akkori idők egyik legigényesebb szaklapja volt, még ma sem rossz egyébként. Fényévekre a későbbi Voxos meg Cinemás írnisemtudásoktól. Művészfilmekre szocializálódott, és szorgosan térképezte a határsávot, Spielbergig beleférően - nem osztogatták könnyedén a csillagos ötöst. Én nagyon szeretem az első Tim Burton-Batmant, de ezt a megközelítést nem tartom se sznobnak, se értheletlennek. Fullszocinak pláne nem, ezek messze nem hivatalos vélemények voltak. Nem kioktatni akarlak, csak mondom. Teljesen érthető, hogy leszögeztek egy értékrendszert, világos kritériumokat rendeltek hozzá, és azzal mértek. Ez jött ki. Lógó pöcsű. Na és?
Lehet szidni. Ezt a fajta igényességet le is váltotta azóta a világ. És nézd meg, milyen mérőeszközöket tudott a helyére állítani: nagyjából semmit. Falkák rohannak egymásra, mindnek van három jelszava, és harmincféle utálata. Érvelni ebben a "kultúrában" nem is lehet egyáltalán. Amíg nem is akarunk, addig jó ez nagyon, de tegyük fel, hogy a jövőben is születnek még intelligens emberek, mihez fognak ők majd vajon? Muszáj lesz nekik kinöveszteni magukból a valamiről beszélők új közösségeit, klánjait, tudjafranchogmijeit. Ahol azért maszatos fogalmakkal nem lehet messzire jutni, mónokkal meg témekkel meg ilyenekkel.
Hát ennyi csak, kávédzás közben.
b
Nem mondtam, hogy nem lehet igaza ezeknek a cikkeknek, csak konstatáltam, hogy mennyi minden változott húsz év alatt (az, hogy "full szoci", nem konkrétan negatív jelző akart lenni, egyszerűen csak a cikkek hangulata szerintem közelebb áll ahhoz a korszellemhez, ami viszont lehet, hogy sokkal jobb volt, ezt nem tudom). A Filmvilág szerintem is nagyon színvonalas egyébként.
Azért raktam be ide ezt a két cikket, mert még soha senkitől nem hallottam ilyen lesújtó kritikát a Batmanről, amennyire én tudom, a környezetemben mindenki szereti. De most akkor mindenki elgondolkozhat a dolgon, hiszen végre egy új (na jó, igazából húsz éves) véleményt hallhatunk.
Nem, nem, nem akarom azt mondani, hogy ezeknek a cikkeknek igazuk van, én is sokkal jobb bizonyítványt adok az első Tim Burton-filmnek, mint ők, szerintem sem lett igazuk. (Tudnék is a véleményem mellett érvelni, de hosszú lenne.) Csak túl sommásnak ítéltem a címedet is, a rövid szövegedet is - és gondoltam, jelzem ezt. És ennyi.
Gondolattalanabb, elmélettelenebb lett húsz év alatt a világ közgondolkodása - ez szerintem tény, és kicsit szomorú. Másfelől meg, ebből egyenesen következően, kevésbé doktrinér - ami viszont örömteli. A mérleg mégis negatív jelenleg, mert megmondóemberből nem kevesebb lett, hanem nagyságrendekkel több - csak ezek lózungok, idiotizmusok megmondóemberei, papagájkommandósok, echte félgondolató ideológusok. Lassan mindenki az. Innen feltisztulni nehezebb lesz, mert ezt (az egyik gyakori lózunggal ellentétben) nem szellemi agytrösztök és sötét összeesküvők csinálják, hanem a közértelem, amely íme, erre képes, nem többre. Jelenleg.
Ne álljunk bele ebbe, egy másodpercre se. Igazából ennyi volt a mondanivalóm.
Én simán csak úgy éreztem, hogy ezek a szövegek egy picit elavultak. Léteznek régebben írt kritikák vagy ismertetők, amelyek még ma is aktuálisnak hatnak. Ez a két cikk bennem olyan érzéseket kelt, hogy az írói (és a magyar társadalom) a kapunyitáskor némileg értetlenül álltak egy csomó új dolog előtt, mert tényleg, hirtelen nagyon sok új dolog jött szembe. Az amerikai képregény meg eleve lenézett műfaj volt, szóval egy Batman-filmet miért fogadtak volna feltétlenül tárt karokkal? Ez érthető. De akár ezen felül is igazuk lehet, én nem tudom, én már ebbe a mostani világba születtem bele. Csak az egyik cikkíró azon "kesereg", hogy a hatvanas évek filmsorozatához képest a mozifilm nem ártatlan és bugyuta, hanem komor, és megpróbálja pszichológiailag megmagyarázni a figurák indíttatásait. Mondanom sem kell, ez azért van, mert gyakorlatilag egy időben született Moore Gyilkos tréfájával és Miller Sötét Lovagjával, amik ugye pont arról híresek és attól olyan fontosak, hogy igazán sötét hangulatúak voltak a korábbi évek (és különösen a hatvanas évek) néha gyermeteg történeteihez képest. Ez nagy előrelépés volt akkor, mert azt jelentette, hogy Batman felnőtt. A film ezért olyan, amilyen. Az én generációm már ezt a Batmant ismeri - és ez nagy mértékben köszönhető az első Tim Burton filmnek! Merthogy mi a felnőtt Batmant szeretjük.
Bejegyzésem lényege tehát az, hogy mi ezt a negatív hozzáállást nem értjük, minket egy picit megmosolyogtat.
Szerintem az igazán komolynak szánt Batman a Nolan-féle verzió. Az tényleg megpróbál pszichologizálni, sokat merít Miller 'Első év' -éből (gondolok itt a keleties eredettörténetre -ami amúgy tudtommal nem Miller újítása-, valamint a hasonlóan borús hangulatra), és próbál valamiféle szimmetriát felfedezni Joker és Batman között (ami pedig Moore hatása). Az már egy másik dolog, hogy mennyire jó ez az új széria. Szerintem úgy elmegy.
Az első, a '89-es Batman nem veszi nagyon komolyan magát, inkább kicsit meseszerű (nem véletlen: Tim Burton-film). És pont ettől jó. Mert amit Nolan csinál, az ugyan következetes, valóságszerű és komoly, de a Sötét Lovagot nézve már az volt az érzésem, hogy az egész történetből csak maga batman meg az ellenségei lógnak ki. Mit keres itt ez a denevérruhás hülye meg az a félig szétégett arcú ex- kerületi főügyész? Még a Joker fér bele legjobban ebbe a valóságos világba, de az is csak azért, mert semmit nem hagytak meg az eredeti karakterből.
A lényeg a lényeg: Burton első Batmanje nekem sokkal felnőttebb a többinél. Az már egy másik dolog, hogy az Animated Series a kedvencem az összes adaptáció közül (ami nem lenne olyan, amilyen, ha nem készült volna el a film előtte).
Hiába, a Batman mégiscsak egy mese.
Hát ja, a Batman egy mese, és Tim Burton Batmanje még nem akar elrugaszkodni ettől a mesevilágtól. Persze, hús-vér emberek játszanak benne, de Gotham egyértelműen elképzelt város a maga gótikus épületeivel és nappal is fojtogató szürkeségével. Ezt Nolan úgy, ahogy van félreteszi, és egy hétköznapi nagyváros képét tárja elénk. Már túl realisztikus. Már nem igazán Batman. Szóval igazad van: a Kezdődik-ben az éjszakai igazságosztó még jobban illeszkedik a városához, a Sötét Lovagban viszont már éppen ő lóg ki belőle a leginkább. Ja, nem is, mert a Harvey, tényleg.
Megjegyzés küldése