2010. február 1., hétfő

Nosztalgia

Csodálatos módon vannak a nagyon régi rajzaim közt olyanok, amikre még most, 2010 február elsején is rá bírok nézni. Ez itt konkrétan 2006-os, és hihetetlen, de valamiért még ma is megragad engem. Pedig az a furcsa satírozás (ami persze tök értelmetlen, nekem mégis bejön) helyenként elég béna, és hát nem is anatómia versenyre készültem (mint ahogy sosem), mégis: van valami ebben a végtelenül stilizált, pár vonalas nőalakban, ami arra késztet, hogy szeressem ezt a rajzot. Már nem tudom, hogy jött létre anno (azon kívül, hogy papír+ceruza), de valószínűnek tartom, hogy a végletekig szerelmes voltam...
Na, és ha már úgyis ennyi nő volt itt a blogon az utóbbi időben, ez az egy még igazán elfér.

4 megjegyzés:

lujza írta...

egészen lírai. ez eddig a kedvencem a skiccjeid közül.

a satír amúgy szerintem jól kiegészíti és ellensúlyozza a figura mozdulatát. és érdekesen absztrakt lett tőle a kép térhatása, olyan mintha a semmi közepéből nyílna ösvény a csaj lábai előtt.

viszont vhogy hiányolom a festéket a képről.. néhány lendületes ecsetvonással felvitt, amorf (szín)folt tökre feldobná az összhatást.

mondjuk lehet, h ez csak az én heppem! mindenkinek más rugóra jár ugye a szeme/keze.

Pásztor Tamás írta...

művészien egyszerű!

gergő írta...

Köszi!
Igazából lehet, hogy tényleg jót tenne neki valami szín, de hát ezt régen csináltam, a régi ÉN pedig nem ugyanaz, mint a mostani. Meg aztán, ez tényleg csak egy gyors rajz.

lujza írta...

persze, hogy nem ugyanaz. és ez így jó. különben beleragadnál magadba.

viszont régről előkotort művekbe nem tilos belenyúlni/fejleszteni, újraértelmezni őket. izgalmas dolgok sülhetnek ki belőle.