A deszka és a comic book

Egy dolog nagyon fel tud bosszantani a képregényekben: ha a rajzoló nem tud gördeszkát rajzolni. Mert a legtöbb nem tud. Autót, házat, biciklit, számítógépet, istennyilát persze gond nélkül, de mikor gördeszkát kéne, szinte mindegyik profi elvérzik (ráadásul nem csak a képregényrajzolók, ha igazságos akarok lenni). És ez nekem, gördeszkás múlttal rendelkező embernek, igencsak fáj.
Még régen, amikor sokkal kezdetlegesebb volt a rajztudásom, és embereket semmilyen szempontból nem tudtam arányosan rajzolni, szóval még akkor is volt egyetlen dolog, amit álmomból fölriasztva is nyomban papírra tudtam vetni hibátlanul: a gördeszka. Ugyanis jó három-négy évig csak a gördeszkázásnak éltem.
De tovább menve: a képregényrajzolók nem csak gördeszkát, hanem gördeszkást sem tudnak rajzolni a legtöbb esetben. Az, hogy milyen egy figura testtartása, mikor a deszkán áll, elég fontos a hiteles képi megjelenítés szempontjából, legtöbbször mégis háttérbe szorul. Elég egyértelmű: ezeket a dolgokat senki nem figyeli meg elég alaposan.
Itt van egy kép egy régi ('96-os) Superman és Batmanből, amin éppen Robint látjuk álruhában közlekedni egy kertvárosi részen (mert ugye egy tipikus amerikai fiatal gördeszkázik, ezek szerint).Mikor ezt vettem, még nem deszkáztam, de talán ennek kapcsán ért először kisebb sokkhatás, mikor újra belelapoztam. A mozdulat görcsös (bár meg kell hagyni, lehetne sokkal rosszabb is!), a gördeszka meg egyenesen nevetséges (már pusztán akkor is, ha összevetjük a perspektíváját a háttér perspektívájával).
Most lássunk két panelt egy '98-as Pókemberből, amelyet Mark Bagley rajzolt. A szőke srác Pókembert követi a városon át, és hogy gyorsan utolérje, gördeszkával ered utána.

A második képen elhűlök. Ez nem gördeszka, hanem guruló fotel! Ekkora tail-t (a deszkalap hátsó, felívelő része) rajzolni egy pici deszkának! A mozdulat ismét érdekes: valójában nem is a földön száguld, hanem a levegőben röpül a srác, mint holmi Ezüst Utazó.
De nézzük ezt a képkockát, szintén Bagley-től, ám ezúttal az Ultimate Spider-Man 23. számából, mely aztán végképp fölteszi a koronát bejegyzésemre.Melyik irányba is halad ez a gyerek? A mozdulatból egyértelműen arra következtetek, hogy a panel bal oldala felé. A fejtartásából, illetve abból, hogy a tail (a világ minden országában a deck "végét" jelentő felhajtás) a jobb lábánál helyezkedik el, viszont arra, hogy a panel jobb oldala felé. Tehát, mit sikerült Bagley-nek rajzolnia? Egy végtelenül nyakatekert pózt, ami véleményem szerint egy laikus szemét is bánthatja.

Now I'm gonna drop some knowledge, ahogy Barney Stinson mondaná. Sokféle gördeszka van, de én most leszűkítem a skálát két alapvetőre. Az egyik az ún. hal alakú (nem hivatalos elnevezés), vagyis felépítésében leginkább a szörfdeszkákra hasonlító gördeszka (lásd a bal oldali képen). Ilyet (vagyis ehhez nagyon hasonlót) használtak az utcai, illetve a bowl- (betonból öntött, medencére emlékeztető pálya) gördeszkázás aranykorában, mígnem rájöttek, hogy trükközni is lehet a deszkával, ám ehhez minél könnyebb, ruganyosabb, áramvonalasabb, mégis borzasztó nagy teherbírású falapra, valamint jóval kisebb kerekekre és egészen más kialakítású felfüggesztésekre van szükség (a felfüggesztés az a T alakú fém alkatrész, ami a laphoz rögzíti a kerekeket, ugyanakkor a testsúly helyezgetésétől függően lehetővé teszi a manőverezést a gördeszkával). Ez utóbbi már a modern skateboard, amit például az Erzsébet téri meg Kosztolányi téri deszkások hóna alatt láthat a hétköznapi magyar ember, kép jobbra. Mint mondtam, igazi trükköket ezzel a fajta gördeszkával lehet végrehajtani. Ránézésre is megállapítható, hogy direkt arra van kitalálva: a legszembetűnőbb, hogy mindkét végén van felhajtás. Persze ha csak gurulgatni akarunk, arra jó a hal alakú is. És nem mondom, hogy nem lehet vele gyorsan menni vagy ügyesen fodulni, de amit a szőke srác csinál a képen, az enyhe túlzás. Pláne úgy, hogy a történet szerint csak néhány perccel korábban kapta a gördeszkát szülinapjára - tapasztalatból mondom, hogy még kitartó gyakorlás mellett is jó fél év szükségeltetik hozzá, hogy az ember ténylegesen megszokja a deszkát a lába alatt, és akkor még hol van a száguldás, vagy a komolyabb trükkök!
De ezen kívül is fel kéne, hogy tűnjön valami. Azért csak kéne, mert bizony a rajzolónak sem tűnt fel, sőt, úgy általában nem tűnik fel senkinek, nem gondol rá senki. Csak a beavatottak. Kérem szépen arról van szó, hogy vannak jobblábas, és vannak ballábas emberek. Vagy gördeszkás szakkifejezéssel élve: vannak a regularok, és vanna a goofyk. A regularoknak a bal lábuk van elöl a deszkán, tehát jobb lábbal hajtanak, a goofyk pedig fordítva. Ez rengeteg porblémához vezet, mikor páldául egy korlát lecsúszásáról van szó, hiszen míg az egyiknek így, a másiknak úgy kell megközelítenie a korlátot, és bizony a ráhajtási lehetőség sokszor csak az egyiknek kedvez - de ebbe most ne menjünk bele, mellékes. Annyiból azonban mégis fontos, hogy létező dolog, sőt, komoly nézeteltérésekre ad okot gördeszkás körökben ("Te regular vagy? A regularok bénák!"), ám egy laikus számára egészen addig nem tudatosul, hogy ilyen létezik, míg egyszer rá nem áll a haverja gördeszkájára, és az megkérdezi tőle: "Melyik lábaddal hajtasz?".
Ez utóbbi témakör felületes megtárgyalása után rögtön jobban látjuk a problémát: a szőke srácnak az első képen még a jobb lába van elöl a deszkán, a második képen viszont már a bal. És hogy gyorsan megválaszoljak egy sokakban nyilván testet öltő kérdést: természetesen meg lehet tanulni váltott lábbal gördeszkázni (switchnek hívják), jómagam is tudok valamelyest. De ehhez több éves gyakorlat szükséges, mert baromi nehéz, és a kettő soha nem lesz teljesen felcserélhető. Az egyik természetes, a másik begyakorolt - mint a balkéz-jobbkéz esetében. Na persze lehet, hogy a szőke srác egy őstehetség.
Ahogy Jackie Chan is, egészen nyilvánvalóan. Mert ugye nem csak a képregényekben, de a filmekben is átsiklanak e fölött az elég fontos láb-téma fölött. A Városi vadász című filmben Chan bácsit éppen kergetik valamiért, úgyhogy elveszi egy arctól a gördeszkáját, mire elkezdi őt kergetni a többi gördeszkás is. Jackie Channek jól láthatóan semmi köze a gördeszkához, ugyanis úgy áll rajta, hogy mindjárt leesik, de ami a legjobb, hogy egyszer regular, egyszer goofy, aztán megint regular, megint goofy, és így tovább, vágásról vágásra. Persze az ablakon kiugrós résznél (meg később is) oda is van ragasztva a lábához a deszka, ami még külön vicces.

Eddigi életem során egyetlen képregényalkotónál tapasztaltam, hogy konyít valamelyest a témához: Bill Sienkiewicznél. A Big Numbers első számának egyik oldalán egy fiatal fiú gurul hazafelé az utcán - és a jelenet végig következetes! A mozdulatok hitelesek, a gördeszka gördeszkának néz ki (hal alakú, de annak tökéletes).Egyetlen kis bibi van: ezzel a gördeszkával nem lehet olyan nagyot ollie-zni (a sima "ugratást" hívják így), ahogy azt a hetedik kockán látjuk - de mindegy, a mozdulat rendben van ott is, nem zavaró, hogy a realitástól némileg elrugaszkodik. Sienkiewicz utánajárt a dolognak, gyűjtött fényképeket, satöbbi, nagyon helyes. Ahem. Mégegy valami. Csak nem azt látjuk, hogy a második kockán bal lábbal hajt, a többin viszont már ez a lába van elöl? De igen, csakhogy ez megint olyasmi, ami Sienkiewicz jártasságát bizonyítja: az, hogy valaki a támaszkodó lábát a deszka hásó kerékrésze fölé helyezi, és úgy hajt, mint egy goofy (vagy regular), de utána a hajtó lábát előre rakja, és már úgy áll, mint egy regular (vagy goofy), létező jelenség, és amennyire én tudom, mongoose-nak nevezik, de aztán lehet, hogy ez egy hatalmas baromság. Mi annak hívtuk.

Emberek, bejegyzésem tanulsága röviden, két pontban összefoglalva: 1) a képregényrajzolók, mint a példákból láttuk, csak a hal alakú gördeszkát ismerik, de azt se jól, 2) ha valósághű gördeszkázást akartok látni, ne a képregényekben keressétek! Nézzetek inkább deszkás videókat. Mondjuk ezt itt. Ez a srác például profi switch-ben... Meg egyébként is.