Friss Műút

A decemberi Műútban olvasható egy nyolc oldalas képregény tőlem. Ez a borító pedig gyönyörű (az alkotó, Tarr Hajnalka munkái a képre kattintva megtekinthetők).

Gyerekek

Ma egy általános iskolában jártam, ahol 10 éves gyerekeknek beszéltem a képregénykészítés rejtelmeiről, meg rajzoltam is helyben. Ezek a skiccek csak bemelegítésképpen születtek otthon az esemény előtt.

Heisenberg skicc

Plakát

Ezen a plakáton szinte az összes izgalmas megoldás a véletlen műve. Bevett szokásomat félretéve ugyanis ehhez most nem készítettem előzetes tervet. A rajz témája adott volt, Szaffi egyik fotóját kellett grafikává alakítanom - és bár azt előre tudtam, hogy a színhasználatot a minimumra fogom korlátozni rajta, egyáltalán nem állt szándékomban fekete-fehéren hagyni. Az ötlet, mint oly sok esetben, most is Szaffitól jött. Mivel fogalmam sem volt, hogy fogom elhelyezni a rajzon a szöveget, elkezdtem kísérletezni ezzel a torzított, három oldalt futó szegéllyel, és, csak hogy elváljon magától a rajztól, átmenetileg ezt a narancssárga színt adtam neki, ami szintén nem volt tudatos döntés, csak úgy találomra belekattintottam a színválasztóba PS-ben. Szaffinak viszont nagyon tetszett a dolog, ahogy futólag rápillantott valamiért, és megparancsolta, hogy hagyjam így, eszembe ne jusson kiszínezni.

Hát ennyi. Sokszor csak egy jó art direktor kell az ember mellé, és én azon szerencsések közé számolhatom magam, akik a tudtuk nélkül feleségül vették a magukét.

12 történet, 7 vélemény

Képregény egy kedves ismerősöm új fotókiállításához.

Reklám

Na, ez most egy "családi" vállalkozáshoz készült. Az oldal ötlete a feleségem agyából pattant ki, a fél évig tartó lakáskeresésünk közben, melynek során borzalmasabbnál borzalmasabb hirdetésekkel találkoztunk. Részletekért kattints ide.

Magáról a képregényről annyit, hogy több időm ment el rá, mint szerettem volna, ugyanis amivel meg akartam könnyíteni a dolgomat, az végül a vesztem lett. A nagy, időspórolásra kiagyalt tervem az volt, hogy a háttereket fotók alapján készítem el, egyszerűen átrajzolom őket, és már készen is vagyok. Mint kiderült azonban, megfelelő fényképeket találni lakásbelsőkről majdnem lehetetlen vállalkozás, ráadásul egyetlen háttér elkészítése vagy hatmillió layer egymásra pakolását jelentette. Az egy napos melóból így lett négy napos full-time projekt - legközelebb, azt hiszem, jobban át kell gondolnom a dolgokat. De azért jó buli volt.

Valami készül

Little sketches 2

Egy újabb adag a mini-vázlatfüzetemből.

Lénárd László: Semmi

Ez nem rendes kritika lesz, mert kevés értelmét látom olyasmiről értekezni, aminek épp a megfoghatatlansága tetszik, és nem a konkrétumai. Azt hiszem, el kell olvasnom legalább még egyszer ezt a képregényt, hogy tudjam hova tenni, de alapvetően tetszett - sokkal jobban, mint remélni mertem, és jobban, mint más képregények, amiket utoljára olvastam. Sokakkal ellentétben nekem éppen a nehezebben-követhetősége okozott kellemes perceket, mert arra ösztönzött, hogy a szokásosnál is alaposabban vizsgáljam a képeket. Ilyenkor mindig rájövök, milyen könnyű is felületesnek lenni, illetve hogy milyen könnyű olyan rajzokat készíteni, amelyek segítik a felületes szemlélést. Lehet persze azt mondani, hogy Lacinál egyszerűen arról van szó, hogy nem tud rajzolni, és én sem azt állítom, hogy az egyes képeknek hihetetlen mélységei volnának (a képregénynek nyilván amúgy sem ez a dolga), de én vonakodom egyedül a képzetlenség számlájára írni az egyes formai megoldásokat. Mert hát tény, hogy vannak. Ahogy mondanivaló is van, akármilyen egyszerű(nek tűnik) is. A semmi itt végső soron mégis valami; ha más nem, hát lelkes kísérletezés, ami számomra roppant szimpatikus.

Hát, nemsokára ősz

Ne húzz ujjat a mutáns borzzal!

Egy psychobilly együttesnek készült lemezborító, ami végül nem valósult meg, de én azért befejeztem. Persze a szöveg így hiányzik róla.

Önarckép

Nina

Sunny skating

Kedvem támadt összehozni egy ilyen deszkás képet, már nem tudom, miért, de a régi deszkázós időknek végül is akár még emléket is állíthatok vele, igaz, sosem tudtam ilyen merész trükköket.

Reggeli tappancsrajzolás

Boxer girlie

Manga Studioban gyakoroltam a tuskihúzást. Az eredmény jó, de gyorsabban kell meglennie!

Le Cool Budapest

A Le Cool magazinnak készítettem ezt a fedlapot, egy mini-interjúval egybekötve: http://lecool.com/budapest/hu/interview/2661

És hogy a készülés fázisai is meglegyenek:

Another superhero

No comment

Nincs új

egyelőre maradnak a skiccek

Firkák a füzetből (már megint)

Hát ez a félév is véget ért az egyetemen, néhány firkával is gazdagítva a füzetemet. Szeptembertől remélhetőleg már a mesterképzés unalmasabb percei fognak megihletni. Addig is:

Pulis skicc No. 4

Még egy pulis skicc, amit végül nem adok be a közösbe, mert nem illik a többihez. Viszont enyhén kiszínesítettem Photoshopban, és I like it.

Bestiarium Hungaricum kiállítás

Hejj!
Holnap a Telep Galériában nyílik egy kiállítás a Direkt Fanzine 7. számának grafikáiból. Lesznek kint printek és eredeti rajzok, skiccek, valamint megvásárolható lesz a kiadvány díszdobozos változata!
Ha valaki nem emlékszik, nekem ez a rajzom szerepel benne (mondjuk a fenti képen is látszik, csak az eredeti talán egy fokkal jobb, nem annyira erős rajta a kék).
A díszdobozos verziókba minden alkotótól kerül egy kis méretű, egyedi rajz is, persze lutri, hogy kinek melyik jut. Az enyémek ilyesfélék:

Ezen a linken pedig megtekinthető a promo videó.

Krokizás

Hétvégén a nagyinál jártam vidéken, és ezeket a tíz perces krokikat csináltam az öcsémről. Lehetnének picit jobbak (a kezekkel nem mindenhol vagyok megelégedve), de vannak nagyon jó pillanataik is, úgyhogy nem röstellem kitenni ide őket:

Sketching again... just for fun

Ebből már volt itt korábban

 Az egyik kedvencem a Yellow Spots-képregények közül.

A zene hangjai

Örültem neki, hogy ehhez a plakáthoz nem őrült punkokat kell rajzolnom, úgyhogy megpróbálkoztam valami újjal. A terveken látni, hogy eleinte nem igazán tudtam, mi hogyan is legyen.

A második verzió most is tetszik, csak éppen nem szeretik a fekvő plakátokat. Az utolsó vázlaton pedig jobb, hogy a csaj egészen a széléig ki van tolva, szemben a végső változattal.

Update két nappal később: Azóta ezt a rajzot egy másik koncert plakátjához is felhasználtam, egy kicsit a második skiccre emlékeztető kompozícióban:

Unalmas órámban

Pi élete / Life of Pi

Ezt a rajzot igazán nem terveztem ilyen kidolgozottra, egyszerűbb, skiccesebb megközelítést akartam, hogy legyen valami grafika, aminek az apropóján megoszthatom itt is a pár hete a Pi élete c. filmről írt kritikámat. Ehhez képest nagyjából tíz órám ment el rá, miközben valójában szakdolgoznom kéne - de talán megérte.

Burger King people

Hejj!
Biztos észrevettétek, hogy átalakítottam kicsit a blog kinézetét. Megnöveltem a szélességet és a képek arányát is, hogy jobban látsszanak. Sajnos a blogspot nem automata ebben, ezért egyenként végig kellett mennem a régi bejegyzéseimen, és megnagyítani a feltöltött képeket. Már bánom, hogy a Blossza idején nem használtam szélesebb blogsablont, hogy kattintás nélkül is jól olvashatóak legyenek a sztripek, de ahhoz nem nyúlok hozzá utólag sem, picit olyan mauzóleumszerű hely az nekem.
Anyway, érdekes volt végigpörgetni több év anyagát, és látni, ahogy a tartalom egyre inkább a rajzokra korlátozódik, a korábban jellemző cikkek és beszámolók pedig apránként eltűnnek. Sok minden változott az elmúlt időkben, ennek a blognak is megvan a lenyomat jellege, csak szegény még mindig életben van tartva. Ki tudja, talán így a jó. Azért sokat már nem publikálnék a régi rajzaim közül, néhányra elég fájdalmas ránézni.
Mindenesetre jó lenne, ha valahogy megmaradna ennek a blognak a blogszerűsége. Pár hónapja elindítottam egy Tumblr-oldalt, ahova kizárólag a jobban sikerült rajzaimat töltöm fel, amolyan portfóliónak, meg azért, hogy ez a blog továbbra is szabadabb lehessen. Ide is felkerül, ami oda, annyi a különbség, hogy itt még több dolognak jut hely, például az ilyen skicceknek is:

A Burger Kingben álltak sorba ezek az emberek.

Írni is kéne többet, nem csak rajzolni - hát, majd meglátjuk. Az igazság az, hogy éppen eleget írok, például most is a szakdogámmal foglalkozom, de annak nincs semmi köze a képregényekhez, vagy a grafikához úgy általában, ahogy az utóbbi időben semmilyen más írásomnak sincs, ezért nem posztolom itt őket. Úgy tűnik, szöveg és kép idővel mégiscsak elválik egymástól, még ha nem is tudatosul az emberben.

Szaffi

Ez még egy régi rajzom, csak sosem tudtam normálisan beszkennelni, hogy feltegyem, mert a szkenner egyszerűen nem adja vissza a felület és a tónusok minőségét. Még ez a pixeles fotó is jobb szolgálatot tesz nála ilyen téren, bár gyűrődik, becsillan és minden baja van. De én szeretem ezt a rajzot, egészen hasonlít a feleségemre.

A macska

Fan art

Ismeritek a Rocksztár leszek, mamát? Nem? Akkor kattintsatok erre a linkre és csekkoljátok le "Magyarország legkirályabb webképregényét"! Ez Johnny, a főkarakter, az én értelmezésemben.

Ez még tavalyi