Ezen a plakáton szinte az összes izgalmas megoldás a véletlen műve. Bevett szokásomat félretéve ugyanis ehhez most nem készítettem előzetes tervet. A rajz témája adott volt, Szaffi egyik fotóját kellett grafikává alakítanom - és bár azt előre tudtam, hogy a színhasználatot a minimumra fogom korlátozni rajta, egyáltalán nem állt szándékomban fekete-fehéren hagyni. Az ötlet, mint oly sok esetben, most is Szaffitól jött. Mivel fogalmam sem volt, hogy fogom elhelyezni a rajzon a szöveget, elkezdtem kísérletezni ezzel a torzított, három oldalt futó szegéllyel, és, csak hogy elváljon magától a rajztól, átmenetileg ezt a narancssárga színt adtam neki, ami szintén nem volt tudatos döntés, csak úgy találomra belekattintottam a színválasztóba PS-ben. Szaffinak viszont nagyon tetszett a dolog, ahogy futólag rápillantott valamiért, és megparancsolta, hogy hagyjam így, eszembe ne jusson kiszínezni.
Hát ennyi. Sokszor csak egy jó art direktor kell az ember mellé, és én azon szerencsések közé számolhatom magam, akik a tudtuk nélkül feleségül vették a magukét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése