2011. április 3., vasárnap

Fa*zzine No.2

A Fa*zzine 1-ből már látszott, hogy Felvidéki Miki új projektje nem valami magasztos cél elérését tűzte maga elé, de a második szám, ha lehet, idiótaságban az előzőt is meghaladja. Eleinte úgy volt, Mráz Pistivel mi is készítünk bele valami rövidet, de aztán ez a dolog elhalt, én azt hittem, azért, mert Fa*zzine se lesz. Megörültem, mikor a knet-re aztán fölkerültek a privjú oldalak.
Az előzetes koncepció szerint a politika meg a magyarság témája köré épültek volna a képregények - figyelmeztettek is egyesek, hogy jól gondoljam meg, beszállok-e ilyesmibe, mert ki tudja, milyen hátrányom származik majd belőle később; persze, mintha a politikusok éppen a MOMÉs hallgatók unalomból összedobott Fa*zzine-ját olvasgatnák szabadidejükben -, de a végeredmény eléggé vegyes lett. Azért fölbukkan a politika, természetesen elbagatellizálva és elidétlenkedve, sőt Csepella Olivér Scooby Doo-parafrázisos, híres politikusunkat kifigurázó "története" olyannyira nem mer állást foglalni, hogy a négy oldal során Cervantes módjára vagy tízszer tagadja le saját állításait és állítja saját tagadásait, addig csűrve-csavarva a dolgot, amíg az olvasó teljesen el nem bizonytalanodik. Egyébként meg így is, úgy is komolyan vehetetlen, ami nem baj, sőt.
Csak egyik-másik képregénynél érezni valami szerkesztettséget, előre átgondoltságot, a többiről egyértelműen süt, hogy órán a pad alatt készültek, annyira infantilisek. Az a pihent agyú hülyeség szabadul el bennük, amit már legalább az általánosból mindenki ismer: trágár szavak, rajzolt csöcsök és faszok, agresszió, miegymás. "Nem ajánljuk, hogy megvedd, és te mégis megveszed. Fura, nem?" - olvasható a flipcoveres borító egyik felén a szöveg, ami amellett, hogy szinte előre elnézést kér a tartalomért, arra is felhívja a figyelmet, hogy ennek bizony olvasója is akad - na meg remekül eladja az újságot, de ezt hozzá se kell tennem.
Az egy oldalas, céltalan bohóckodásokon kívül azért akad benne olyan, ami túllép a direkt alpáriságon, szinte egy sincs viszont, ami túllépne a direkt baromság kategóriáján. Ez sem baj. Felvidéki Miki Rebekája könnyed idétlenség, ponyva és mainstream elemekkel, az ő jól felismerhető stílusában, és még egy kicsit reflektál is bizonyos aktuális dolgokra. Elvileg lesz folytatása, de egyetértek Bayer Tónival, hogy végül is így, önmagában is megállja a helyét. Juhász Márk két részre bontotta Bűnmegelőzés című szösszenetét, ami jól sült el, mert az első két oldal után nem gondoltam volna, hogy némi lapozást követően tovább folytatódik, így én direkt félbehagyottságot feltételeztem a dolog mögött, és röhögtem egyet. De aztán a második felén is elmosolyodtam, mert poén. És van a srácnak néhány érdekes megoldása. Azért mégis Lanczinger Mátyás Humorman-je viszi a pálmát: nagyon fárasztó, de nagyon ott van. Bárány Dániel Ikarusáról a Kispál szövege jut eszembe: "Szárnnyal futás / Ikarusszal / De nem buszozás", csak ezt a szöveget egy hangyányit talán jobbnak érzem, mint az ő képregényét. A többiről meg nem nagyon van mondanivalóm jelen pillanatban, főleg mert elfáradtam a gépelésben...
Nagy gyökérségnek tartom a Fa*zzine-t, mégis úgy érzem, a következő számot is rohanok majd megvenni. Nem kell semmit sem túlmisztifikálni, de én gesztus értékűnek tartom, hogy Mikiék a Nagy Magyar Képregény megalkotása helyett szándékosan valami majdhogynem emészthetetlennel állnak elő. Ugyanakkor örülnék, ha a hülyeség-áradat mellett befigyelne egy A fiú, akit Zsuzsinak hívtak-típusú rövidebb füzet, amiben Miki (igen, elsősorban ő) ismételten megcsillogtatná remek képregényrajzolói tehetségét. Vajon a tervezett Néma Játék ilyen lesz? Nem tudom, de remélem.

2 megjegyzés:

Mráz István [Space] írta...

Na akkor mingyá' gyön a zajnárózó cikk! Csak várjá', csak várjá'...mellesleg jó lett....

:)

gergő írta...

Jóvan lássuk lássuk!