Bizony ám

Fizetett hirdetés

Higgyetek a szemeteknek: ez a borítója a két hét múlva a 7. Szegedi Képregényfesztiválra nyomtatásban megjelenő Blosszának! Drága feleségem csodálatos terve alapján én viteleztem ki.

A kötet 68 oldalas lesz, ára 1300 Ft. Dedikált példányért az SZKF-re vagy az egy héttel későbbi Hungarocomixra érdemes kinézni.

Mit mondhatnék még? Vegyétek, vigyétek!

Meghívó reloaded

Némi színt vittem a három évvel ezelőtti esküvői meghívónkba. Durva, hogy már ilyen régi.

Egyébként úgy néz ki, ennek a mostani évnek a vége a korábbi dolgok felelevenítéséről, új köntösbe öltöztetéséről szól. Miről beszélek? Úgyis tudjátok, vagy ha még nem, akkor hamarosan számotokra is kiderül.

Mutációk

Az eredeti itt.

Műút webképregény

Végre eljött a nagy nap: webképregény rovatot indított a Műút, amiben Lénárd Lacival és Lakatos Pistivel váltjuk egymást hetente. A beharangozó szövegek ezen a linken, az én első képregényem pedig a képre kattintva olvasható.

Svájci turné

Csehország után most Svájc volt a Voodoo Allen kiszemelt áldozata. Több kilométer, több rajz, na meg sokkal, de sokkal több hegy. Az mondjuk rejtély, hogy miért bal profilból sikerült csak mindenkit lerajzolnom.

1) Valahol Ausztriában

2) Útban Davos felé
3) Davos, szállás, reggel

4-5) Egy kis próba

6-7) Davosi hegyek

8) Egy csipetnyi Feldbach

9) Harmadnap, Szaffi

10) Szifon, reggeli

11) Ausztria, hazafelé

12-13) Hazaút

Pipás bácsi és székelykapu

Nyár eleji móka.

Két rajz tavalyról

Je suis

Talán nem életem legjobb plakátja, de a charlie hebdós fílingje miatt egy blogbejegyzést megér.

Levezető skicc

Egy fárasztó nap végén.

Gitáros srác

Délutáni szöszölés.

Battle Royale

Csináljunk valami rohadtul nem eredetit, ám menőt c. sorozatunkból.

Tom Waits (and has been waiting)

Hű, ez jó régi, csak most találtam meg. 2013 karácsonyán rajzoltam az öcsémnek ajándékba, jó kicsiben, hogy elférjen egy cigis dobozon. A Coffee and Cigarettes c. film híres jelenetét elemezve próbáltam rájönni, hogy Tom Waits milyen cigit is szív, de máig nem derült ki, végül Marlborot vettem. Az egész dobozt szépen megdizájnoltam, fekete-fehér billentyűket rajzoltam rá körben legfelül, és elneveztem Tom Waits Ciginek. A szöveg a hátlapon folytatódott, és egy belső poénra futott ki: "Pull out a cigarette, bro... while I'm pulling your leg." Aki nem érti, az hallgassa meg ezt.

Még egy kis making of

Folytatva a tegnapi bejegyzést: tényleg az előtér-háttér durva kontrasztjának a megtartása volt a legnehezebb része a munkának, illetve az, hogy - Tomster szavaival - hatásvadász rajzokat készítsek, miközben egy történetet kellett kizárólag képekben jól elmesélni. Azt hiszem, elmondható, hogy én alapvetően az egyszerű beállítások híve vagyok (bár ez nem volt mindig így, régebben a saját dolgaimban is a virtuóz dolgokat szerettem, az extrém szögeket, sűrűn változó "kameraállásokat" stb., aztán ez valahogy kikopott). Lényeg a lényeg, eltartott egy darabig, mire sikerült ráéreznem, mit akar Tomster. Az első vázlatokat például lazán visszadobta, pedig én roppant mód meg voltam elégedve velük - de persze neki volt igaza.

Ezek talán megfelelően elmondják a történetet, de hiányzik belőlük az a fajta dinamika, ami egy videoklipbe kell - azon kívül meganimálni sem lehetett volna őket rendesen, mert az előtér-háttér szabályt nem mindenhol tartottam be. (A második beállítás mondjuk érdekesnek tűnik, ott a plafonventilátor lett volna az előtér, de összességében még mindig elég "unalmas" az egész.) A célom leginkább az volt, hogy egy folyamatos, összefüggő térben mozgassam a szereplőket, amiben a néző könnyen tud tájékozódni - a gondolat jó volt, a kivitelezés kevésbé. Csak az ötödik és hatodik rajzot tartottuk meg innen (igaz, a főhős itt még jobban hasonlít valami maffiózóra, mint Humphrey Bogartra, akiről mintázva lett), a többit kezdhettem elölről.

A vége táján szintén cserélni kellett egy képet, ami pedig az egyik kedvencem volt (49-es kocka). A helyére kerülő rajz persze látványban sokkal ütősebbre sikerült, és jobban is illik a jelenetbe, ugyanakkor a szívem mélyén én a másikhoz húzok, leginkább azért, mert azon a testbeszéden van a hangsúly, nem pedig az arcon, márpedig ez nekem örök preferenciám. Egy olyan mozdulatot szerettem volna, amiben egyszerre van benne a menekülés és a kiállás, és ez szerintem sikerült, így nehezen mondtam le róla.

Meg hát abban sem voltam biztos, hogy ilyen direktben megcsinálhatjuk azt az éles szereplőváltást, amiről itt szó van. A fickó már a földön, meghalt, de mi még tovább követjük a lány útját pár kocka erejéig - pedig eddig ha hallgatólagosan is, de ez az egész a fickó története volt; nem az ő szemszögéből láttuk ugyan a dolgokat, de mindvégig vele tartottunk. Most hirtelen a lány lesz a főszereplő, ami a posztmodernitásban persze már nem akkora dolog, de azért nem is magától értetődő. Szóval bizonytalan voltam, hogy hogyan is kéne ezt csinálni, hogy nem inkább a távolságtartás lenne-e a célravezető, de örülök, hogy végül is így oldottuk meg, mert ettől erőteljesebb a jelenet. Mondom, egyedül ezt a pózt sajnálom egy kicsit... Na de azért van a blog, hogy az ember az ilyen feledésre ítélt rajzokat is megmutathassa.

Egy kis making of

A Pastorbot oldalán szövegelek egy kicsit a Detektívregény készüléséről, vázlatokkal meg ilyenekkel fűszerezve. Nem nagy szám, de azért ide is kiteszem. Klikk a képre, ha -