2015. június 25., csütörtök

Még egy kis making of

Folytatva a tegnapi bejegyzést: tényleg az előtér-háttér durva kontrasztjának a megtartása volt a legnehezebb része a munkának, illetve az, hogy - Tomster szavaival - hatásvadász rajzokat készítsek, miközben egy történetet kellett kizárólag képekben jól elmesélni. Azt hiszem, elmondható, hogy én alapvetően az egyszerű beállítások híve vagyok (bár ez nem volt mindig így, régebben a saját dolgaimban is a virtuóz dolgokat szerettem, az extrém szögeket, sűrűn változó "kameraállásokat" stb., aztán ez valahogy kikopott). Lényeg a lényeg, eltartott egy darabig, mire sikerült ráéreznem, mit akar Tomster. Az első vázlatokat például lazán visszadobta, pedig én roppant mód meg voltam elégedve velük - de persze neki volt igaza.

Ezek talán megfelelően elmondják a történetet, de hiányzik belőlük az a fajta dinamika, ami egy videoklipbe kell - azon kívül meganimálni sem lehetett volna őket rendesen, mert az előtér-háttér szabályt nem mindenhol tartottam be. (A második beállítás mondjuk érdekesnek tűnik, ott a plafonventilátor lett volna az előtér, de összességében még mindig elég "unalmas" az egész.) A célom leginkább az volt, hogy egy folyamatos, összefüggő térben mozgassam a szereplőket, amiben a néző könnyen tud tájékozódni - a gondolat jó volt, a kivitelezés kevésbé. Csak az ötödik és hatodik rajzot tartottuk meg innen (igaz, a főhős itt még jobban hasonlít valami maffiózóra, mint Humphrey Bogartra, akiről mintázva lett), a többit kezdhettem elölről.

A vége táján szintén cserélni kellett egy képet, ami pedig az egyik kedvencem volt (49-es kocka). A helyére kerülő rajz persze látványban sokkal ütősebbre sikerült, és jobban is illik a jelenetbe, ugyanakkor a szívem mélyén én a másikhoz húzok, leginkább azért, mert azon a testbeszéden van a hangsúly, nem pedig az arcon, márpedig ez nekem örök preferenciám. Egy olyan mozdulatot szerettem volna, amiben egyszerre van benne a menekülés és a kiállás, és ez szerintem sikerült, így nehezen mondtam le róla.

Meg hát abban sem voltam biztos, hogy ilyen direktben megcsinálhatjuk azt az éles szereplőváltást, amiről itt szó van. A fickó már a földön, meghalt, de mi még tovább követjük a lány útját pár kocka erejéig - pedig eddig ha hallgatólagosan is, de ez az egész a fickó története volt; nem az ő szemszögéből láttuk ugyan a dolgokat, de mindvégig vele tartottunk. Most hirtelen a lány lesz a főszereplő, ami a posztmodernitásban persze már nem akkora dolog, de azért nem is magától értetődő. Szóval bizonytalan voltam, hogy hogyan is kéne ezt csinálni, hogy nem inkább a távolságtartás lenne-e a célravezető, de örülök, hogy végül is így oldottuk meg, mert ettől erőteljesebb a jelenet. Mondom, egyedül ezt a pózt sajnálom egy kicsit... Na de azért van a blog, hogy az ember az ilyen feledésre ítélt rajzokat is megmutathassa.

1 megjegyzés:

Ayumi Sophia írta...

Thank you for giving posts and articles were very amazing. I really liked as a part of the article. With a nice and interesting topics. Has helped a lot of people who do not challenge things people should know. You need more publicize this because many people. Who know about it very few people know this. Success for you....!!!