2017. október 17., kedd

A fiókból

Ez még tavalyi munka, és egy olyan plakátról van szó, ami végül nem valósult meg. Az Olli Maki legboldogabb napja egy finn boxolóról szóló életrajzi ihletésű, fekete-fehér film, amihez mindenképp színes plakátot szeretett volna a magyarországi forgalmazó - így vetődött fel, hogy rajzolt legyen. Az külön kérés volt, hogy a box motívuma ne szerepeljen a plakáton, ezért igyekeztem inkább a - tulajdonképpen a sztori velejét adó - szerelmi szálra koncentrálni.
Egy ikonikus jelenet a fimből.

Egy másik ikonikus jelenet a filmből.

Ezt csak úgy csináltam.

Ezt is.

Variáció a "két szereplő egy plakáton" témájára, kevésbé ütős eredménnyel.
Az utolsó kettőt már inkább csak magamnak firkáltam.

Ezen boldogságnak már tényleg nyoma sincs. Olli a közelgő meccsre fókuszál... vagy valami ilyesmi.

Ezek közül a legelső vázlat lett a befutó, de azzal a kéréssel, hogy látszódjon a szereplők arca (ami marketingszempontból teljesen indokolt, művészi szempontból viszont véleményem szerint enyhe visszalépés az eredeti vázlat free cinema-szerű atmoszférájához képest).

A kérés, hogy a háttérben a film eleji esküvőjelenet látszódjon, ezt követően futott be, ám ezzel már tényleg messzire kerültünk a kiindulóponttól (mind a rajz hangulatát, mind pedig a kompozíció erejét tekintve, azt hiszem).
A kész rajznál egy fokkal jobban szeretem a vázlatot.

Ez alapján aztán el is készült a kidolgozott rajz, de az utolsó pillanatban mégis inkább úgy döntöttek, hogy egy fotóval oldják meg a plakátot - ami szerintem az adott szituációban ezzel a filmmel kapcsolatban a legjobb döntés volt, így nem is bántam annyira. Hogy jó lett volna-e látni az általam rajzolt plakátot a mozikban és a város különböző pontjain? Persze, de szerencsére a Soul Exodus nem sokkal ez után kárpótolt érte. :)

2 megjegyzés:

Cserkuti írta...

Nagyon hangulatosak, leszámítva az usó verziót, szóval csak az általad leírtakat ismételhetném. Ami különösen érdekes, h a szóló fejesnél a kompozíciós különbségektől mennyire más hatása lett a két változatnak.

Gergő írta...

Köszönöm! Teljesen egyetértek veled - avagy hát magammal!