A figurarajz egy ünnepi fotókönyv borítójára készült, ott a 60-on csücsül, aminek van értelme, szemben ezzel a sziklával, amit kínomban rajzoltam csak alá, hogy ne lebegjen a nagy semmiben, mint valami buddhista szerzetes. Mondtam is Szaffinak (mivel tőle származik az ötlet), hogy tény, hogy jól néz ki, de apámhoz ez sehogy sem kapcsolódik, mire ő: "Most őszintén, ha az útjába kerülne egy ilyen szikla, nem ülne le rá?" És én erre nem tudtam mást mondani, mint hogy de, bizony leülne. E rövid sztorival ajánlom mindenki figyelmébe ezt a csudálatos rajzot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése