"Mindig is volt ez az érzésem - és ebben nagyon magabiztos voltam -, hogy valami olyasmit tudok, amit mások nem. Tudtam, hogy ebben a formában nagy lehetőségek vannak, és tudtam, hogy nagy dolgokat vittek már benne végbe, amikről az emberek a médium egészének elutasítása közben makacsul nem vesznek tudomást. Szóval úgy éreztem, hogy az egész az enyém. Vagyis, az enyém, meg még azé a tíz emberé, aki hasonlóan gondolkodik erről. Izgalmas volt tudni, hogy a szakértőknek tartott emberek, mint például a tanáraim és a művészvilág figurái, tévednek, nekem meg igazam van. Ebben olyan biztos voltam, mint bármi másban."
És:
"Emlékszem, hogy tanulmányoztam a Superman-rajzokat, és a logója a mellkasán ugye egy s betű egy pajzson. Emlékszem, hogy nem értettem, mi az. Azt hittem, hogy egy háromszög, tele ilyen furcsa pici formákkal. És aztán emlékszem, hogy egy nap végre felfogtam, hogy az egy s. Rohantam le a lépcsőn, hogy elmondjam az anyámnak: "Az ott egy s betű a mellkasán!" Azt hittem, erre én jöttem rá először a világon."
Hehe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése