BÚÉK!

Boldog új évet kíván Ian Curtis és Joe Strummer.

Picture time, No. 3

Mindjárt karácsony. Ez a kép meg kábé egy éves, és szerintem nagyon művészi.

KATT IDE A RAJZHOZ!

Nagyon melózom egyébként, de arra még várni kell, hogy felfedjem, min. Nyugi, megéri.

Megint Műút

Azt hittétek, magyar költő csak a Nyugat+Zombik-ban válhat képregényhőssé? (Apropó: gratula Csepella úrnak az első sikeres magyar közösségi finanszírozásos képregényhez!) Koránt sem! A legújabb Műútban található nyolc oldalas képregényemben például maga Petri György is megjelenik a színen! A lapban ezen kívül még egy hosszabb kritika is olvasható tőlem Csobánka Zsuzsa A hiányzó test c. regényéről, ha valakit érdekel az ilyesmi.

Betty

Mindig is úgy gondoltam, hogy az egyik kedvenc filmem, azaz a Mulholland Drive főszereplője külsőre az a típusú lány, aki Daniel Clowes stílusában még képregényfiguraként is jól mutatna. Sajnos azonban hiába bombáztam a mestert az erre irányuló kéréseimmel, ezidáig nem válaszolt a leveleimre (vigyázat, hazudok!), úgyhogy muszáj volt nekem kipróbálnom, milyen lenne, ha. Asszem még gyúrnom kell, ha Clowes-imitátor akarok lenni, de egyelőre megelégszem ezzel az eredménnyel.

Esélyegyenlőségi projekt

A Pastorbot gondozásában készült képregények egy esélyegyenlőségi rendezvényhez kapcsolódóan. További infókért, valamint a kiadványért és a képregények animált változataiért katt ide.

Down-szindróma

Mozgássérültek

Lili

Alíz

Fear the dentist!

A Pastorbot gondozásában készült illusztráció, még hónapokkal ezelőttről.

Picture time, No. 2

Az öcsém azt mondja, havi egy fotóreferenciás bejegyzés azért kéne. Pedig nem is olvassa a blogomat.

KATT IDE A RAJZHOZ!

Másolni jó

Bizony, ezeket nem fejből rajzoltam, hanem kegyetlenül lemásoltam őket (vagy minek nevezik azt, amikor nézed a más rajzát, és az alapján rajzolsz). Igazából csak próbálgattam az új Photoshop-ecseteimet, amiket Kyle T. Webster online shopjában vásároltam potom 13 dollárért - a hülyének is megéri, pláne, ha ilyen jók! És hát mit rajzoljon velük az ember, ha nem a kedvenc képregényeiből a kedvenc karaktereit. Dr. Manhattant vonalvastagság és -stílus szintjén is elég hűen lekövettem, Rorschachnál és V-nél  ez kevésbé volt cél.

Nagy melóban

Ha minden jól megy, holnap leadok egy nyolc oldalas képregényt a Műútnak. De addig még sok a tennivaló...

Nincs ötletem címre

Egy kiállításhoz

készült, időhiány miatt lett ilyen minimál, de szerintem jól áll neki. A tavalyi itt. Link az alkotó honlapjára emitt.

Fejek 2.

Újabb portrérajzok, ezúttal egy gokartos cég honlapjára, még a nyárról. (Előző ilyen jellegű melóm itt.)

A bal középső fickó a főnök, akarom mondani, maga az Ördög.

Jokeres napom volt

Picture time, No. 1

Új bejegyzéssorozat!

Ideje kicsit lazára venni a figurát, hogy feldobjuk valamivel ezt a blogot. Persze, tudom, a blogolás kora lejárt, ma már a Facebook visz mindent, és Tumblr-t is jobban megéri vezetni, mint blogspotos oldalt, de én nem adom fel. Most azt találtam ki, hogy ha rendszertelenül is, de az egyes (bizonyos) rajzaim mögött meghúzódó ilyen-olyan referenciaképeket fogok posztolni, amiket én lőttem magamról, vagy más énrólam. Jól hangzik, mi? Legyen ez az első:

KATT IDE A RAJZHOZ!

I'm sorry

Bizony, ilyen csúnyaságokat is képes vagyok rajzolni, ha kérik. És hát kérték. A Naked Truckers bőgőse és a Solidmen énekese zombifikálódva széttépik Aberráltat, a Gutting Revue frontemberét. Lássuk be, örök élmény! Én ezt a rajzot mindazonáltal az oldschool képregényes kinézete miatt szeretem.

Boldog Szülinapot!

Megint szülinapi ajándék, ezúttal rajz. A szülinaposról azt lehet tudni, hogy szeret lovagolni, biciklizni, és a fényképeken balerina-pózba vágja magát - szóval ezeket kellett egyetlen rajzba sűríteni. Mivel olyanom van, megosztom a készülés fázisait is:

ceruzavázlat

digitális vázlat

kihúzás

Két verziót csináltam, hogy lehessen választani. Végül a fenti, első verzió lett a befutó, aminek örültem, de azért íme a másik:

Befejezetlen remekmű

 Oké, inkább csak simán befejezetlen, de talán pont ettől jó.

Szkecsing övéj

A mozi, a mozi

Nyomás a moziba megnézni az Utóéletet! Az utóbbi idők egyik legjobb magyar filmje.

Ezt a skiccet a főszereplő srác ihlette, fejből csináltam, ahhoz képest szerintem hasonlít. A figura maga mondjuk nem ilyen benne, mondhatni nagyon nem, de hát ez van.

Sing, baby, sing

Figurák

Dan Clowes megmondja

Egy 2013-as interjúból szemezgettem a következőket. Vicces volt magamra ismerni bennük:


"Mindig is volt ez az érzésem - és ebben nagyon magabiztos voltam -, hogy valami olyasmit tudok, amit mások nem. Tudtam, hogy ebben a formában nagy lehetőségek vannak, és tudtam, hogy nagy dolgokat vittek már benne végbe, amikről az emberek a médium egészének elutasítása közben makacsul nem vesznek tudomást. Szóval úgy éreztem, hogy az egész az enyém. Vagyis, az enyém, meg még azé a tíz emberé, aki hasonlóan gondolkodik erről. Izgalmas volt tudni, hogy a szakértőknek tartott emberek, mint például a tanáraim és a művészvilág figurái, tévednek, nekem meg igazam van. Ebben olyan biztos voltam, mint bármi másban."

És:

"Emlékszem, hogy tanulmányoztam a Superman-rajzokat, és a logója a mellkasán ugye egy s betű egy pajzson. Emlékszem, hogy nem értettem, mi az. Azt hittem, hogy egy háromszög, tele ilyen furcsa pici formákkal. És aztán emlékszem, hogy egy nap végre felfogtam, hogy az egy s. Rohantam le a lépcsőn, hogy elmondjam az anyámnak: "Az ott egy s betű a mellkasán!" Azt hittem, erre én jöttem rá először a világon."

Hehe.

Oravecz-Kékes Factories

Van egy jó barátunk, Csabi, aki nagyon szeret rejtvényt fejteni, bár éppenséggel nem ez vezérelt minket, amikor majdnem egy hónapja a születésnapjára elkészítettük neki a lenti fejtörőt. Dizájn szempontjából az Ügyes Kópé című hiperintelligens lap rip off-ja, ezért én vagyok a felelős, még a nagyon primitív grafikai világot is megpróbáltam lekövetni, mert tulajdonképpen nekem az ilyesmi bejön. A rejtvény részt Szaffi állította össze, szerintem csúcs, bárki tehet vele egy próbát, aki érez magában késztetést és erőt, bár a célszemély ismerete nélkül nem lesz könnyű dolga. Segítek egy kicsit: aki a rajzolt alakot felismeri, az a megfejtéstől sincs már távol (ami azt illeti, az igazságtól sem).

It's summertime

Illetve csak volt. Nem baj, a lényeg, hogy ez is megvan, és ezzel a sorozat is letudva.

A korábbiak:
ősz
tél
tavasz

Gutting Revue: Egy rongy a szíved helyén EP

Na, ez egy nagyobb meló volt. Olyan sok mindent nem tudok hozzáfűzni, hacsak azt nem, hogy Szaffi megint szuper art director volt, sőt az ötlet is tőle származik. Amiket kitalál, szerintem le se tagadhatná, hogy fotós. No de nem akarok rákenni semmit, az az igazság, hogy a tőlem szokatlan(abb) kidolgozottságért egyes egyedül én vagyok a felelős. Végezetül itt van még a skicc, ami alapján a banda zöld utat adott az ötlet megvalósításához:

Fejek

Egy céges csapat tagjairól készült portrék. Először a lenti - mondjuk, hogy élethűbb - verziókkal próbálkoztam, de az volt a kérés, hogy legyenek még egyszerűbbek, még "idealizáltabbak", ikonszerűbbek.

Várakozás az okmányirodában

Ezt a szuper kúlan hangzó Doodle Buddy nevű programmal rajzoltam a telefonomon. Well, it wasn't easy, de legalább volt valami haszna is a hosszú egy helyben ülésnek.

Képregény szülinapra

Így néz ki egy születésnapi ajándéknak készült képregény, amire egy nap a határidő. A megkeresés a neten keresztül érkezett, az egyes képkockák tartalma adott volt. A "történet" gyakorlatilag több, a főszereplőt (a szülinapost) és baráti körét érintő sztori összegyúrása egyetlen bulizós éjszakává - külső szemlélő számára éppen ezért alighanem értelmezhetetlen. Én magam is leginkább csak a rajzi része miatt osztom meg, mert szerintem nem lett rossz. Nagyon élvezetes munka volt egyébként (külön öröm, hogy képregényes), remélem, lesz még ilyen.

előzetes terv

Ó, a Balaton

Igen, összecsaptam, de olyan jó volt nyaralni egy picit a Balatonnál, hogy mégis megosztom ezt a rajzot... A színeit az ecsetfilc nevű találmánynak köszönheti, ami láthatóan nem színek felvitelére való.

Aki nem lép egyszerre

Stage Pass

Még tavaly decemberben készítettem ezt az esküvői meghívót, csak mostanáig nem volt alkalmam posztolni, mivel magára az eseményre egy héttel ezelőttig kellett várni. A meló a Tomster Design-on keresztül valósult meg. Ja és ezúttal a teljes rajz digitálisan készült, vázlattól a végeredményig.

terv

részlet

Csak egy idézet

"People shouldn't be afraid of their government. Governments should be afraid of their people." - Alan Moore

Önreklám és Kafka

Ma 90 éve annak, hogy meghalt Kafka. Ez nem igazán évforduló, talán érdekesebb lenne, ha 90 éve született volna - de nem, majd július 3-án lesz (illetve nem lesz) 131 éves, ami sehogy sem kerek, igaz, bizonyos szempontból a 90 sem. (Egyébként még misztikusabb lehetne körülötte minden, ha egy hónappal később, a születésnapján távozik, de úgy látszik, ez vagy nem jutott eszébe, vagy nem jött neki össze.)

Akárhogy is, még egy ilyen, javarészt értelmetlen dátum is elég ahhoz, hogy mindenfélét posztoljanak vele kapcsolatban a neten. Nekem nincs sok mondanivalóm róla - pontosabban nagyon is sok mondanivalóm lenne, túl sok is, de ez a blog nem erről szól -, egyszerűen csak jónak tűnik az alkalom, hogy kitegyem ide Robert Crumb egy rajzát (balra). Maga az általa illusztrált könyv, amit itthon is kiadtak Kafka - másképp címmel (innen való ez a rajz is), sajnos nem jó, Crumb stílusa viszont énszerintem nagyon passzol a kafkai világhoz, úgyhogy emiatt mégis ajánlom belelapozni.

Ami engem illet, én eddig még csak egyszer próbáltam lerajzolni Kafkát a saját szórakozásomra - kevés sikerrel. A lassan két évvel ezelőtti műutas képregényemben (itt elolvasható online) viszont két panelen is említést teszek róla (há!). Egyszer annak kapcsán jön szóba, hogy Prágában minden, de minden kafkás. Kivéve, ami macskás.

Másodszor meg az alkotói válság kontextusában merül fel a neve. Nem tudom, neki ebből mennyi jutott, nekem mindenesetre a képregény tanúsága szerint elég sok:

Utólag bevallhatom, hogy ekkoriban még viszonylag keveset tudtam Kafkáról (Az átváltozáson kívül mást talán nem is ismertem tőle), de azóta sokat olvastam, és hát igen előkelő helyre küzdötte magát a szívemben (oké, a "küzdötte" picit túlzás, nem került az sok energiájába neki). Szóval lehet, hogy ma már valamivel árnyaltabban fogalmaznék, és nem feltétlenül a groteszk vízió kifejezés jutna eszembe az írásairól, de hé, végül is ez csak egy képregény.

Na jó, az önreklámnak itt vége. Tíz év múlva esetleg már valóban egy Kafka-rajzzal jelentkezem, ha addig megtanulom lerajzolni. De legkésőbb 2083-ban, ígérem.