Úgy rémlik, ez volt az első képregényem, és nem csak Pókemberből. Mára már csak ennyi maradt belőle...
Egy mátrai kiránduláson kaptam hét éves koromban (pont mielőtt általános elsőbe léptem, szóval még nem tudtam olvasni), és annyira megtetszett nekem a figura, meg a képregény maga, hogy a Kékestetőre menet állítólag behisztiztem, hogy én csak akkor megyek tovább, ha vesznek nekem még egy számot (mit tudtam én, hogy havonta csak egyet adnak ki). Nagy találkozás volt, azt hiszem. Megeshet, hogy korábban is láttam már képregényeket, talán akadt is otthon egy-kettő, de ha így volt, nem emlékszem, hogy bármelyik is hasonló lelkesedést váltott volna ki belőlem. Meg aztán előttem van egy nagyon élénk kép, ahogy Mária, apám felesége olvassa nekem a buborékokba írt szöveget, miközben én a képeket bogarászom nagy áhítattal.
Persze már jó ideje nem olvasok szuperhősös képregényeket, de még mindig nosztalgiázva nyitom ki ezeket a régi füzeteket. Úgy tűnik, az ember tényleg gyerekkorában köt életre szóló barátságot a képregénnyel, ha köt egyáltalán. Ez mondjuk nem baj, de sok mindent megmagyaráz.
6 megjegyzés:
Én a mai napig követem távolról a szuperhősök világát, néha akad pár érdekes darab ha szar is nagyja. Minenesetre az első 127 magyar pókember atom, a mai napig forgatom őket, remek rajzolók és egy-két emlékezetesebb sztori is van bennük. De ha unod a szokványos szuperhősösdit, csekkold az Omega the unknown-t és a Nextwave-t.
Egyetértek, tényleg nagyon jók a rajzolók. Nekem az a tipikusan 80-as évekbeli rajzstílus (ami a főtörténetek zömére volt jellemző) is jobban bejön, mint a mostani trend a maga megkérdőjelezhető anatómiájával és szétfotosoppolt színezésével. A vonalvezetést sem szeretem. Persze lehet, hogy csak egyre öregebb vagyok. Minden esetre jó volt ezeken a képregényeken felnőni, és bármikor újracsinálnám. :)
Vagy esetleg a Supreme Powert erdemes meg elolvasni az eleg komoly!
Én egy füzettel előbb kapcsolódtam be, igaz, korban viszont később már... :)
Igazából lehet, hogy nem ez volt a legelső képregényem, elbizonytalanodtam. Mert emlékszem, hogy már óvodában is azon vitatkoztam másokkal, hogy Batman tud-e repülni vagy sem. A tininindzsákat is ismertem már, szal... Mindegy, Pókemberből biztosan ez volt az első, és ez a lényeg.
A srác azért érdeklődik Grant Morrison iránt - szal nem kell félteni.
Megjegyzés küldése