Börze

A tegnapi képregénybörzén vettem pár újdonságot, magyar szerzői kiadványokat. Gyakorlatilag el is olvastam mindet, és vannak benyomásaim.

Noir
A szultán katonájáról lemaradtam a múltkor, úgyhogy kíváncsi voltam, ez milyen. Sajnos az az érzésem, hogy nem az igazi. Huszka Zsombor több fórumon is elismerte, hogy a grafikus szakmával ellentétben az írói teendőkről még van mit tanulnia - ezért is állt össze Dudás Győzővel, aki kész szöveget szállított neki. Engem viszont egyikük sem győzött meg igazán. A képi világ nem rossz, egy kicsit sin city-s, néhol meg Dave McKean dolgait juttatja eszembe; de sem az egyik, sem a másik, a hangulata nem eléggé erőteljes ahhoz, hogy magával ragadjon. A szöveg sablonos, lapos, helyenként szájbarágós és nem hagy teret a grafikának, megint máshol kínosan túlírt ("A macskakövek fejvesztve menekültek tűsarkaid elől"), műfaji önreflexiói/hypertextjei pedig túl direktek ("Találtál magadnak egy másik várost, egy másik képregényt, ahol soha nem esik az eső"). A legnagyobb baj vele mégis az, hogy rövid. Nem feltétlenül a valódi történetet hiányolom belőle, mert lehetne ez egy jól elkapott hangulat is, de még annak is kevés - a viszonylag ígéretes felvezetés után műfaji kliséhalmozás következik, aztán hirtelen vége az egésznek, mintha soha nem is lett volna. Főleg azt érzem azonban, hogy ez a képregény egy olyan 4-5 éves késésben van: a nagy magyar képregényboom időszakában, az út- és hangkeresés legelején készültek itthon hasonlók, amelyek között ez a kiadvány nem is mutatna olyan rosszul, sőt. Azt hiszem viszont, bátran kijelenthetem: ezen a szinten egy ideje már túl vagyunk. Amennyiben ez valóban egy ciklus legelső darabja óhajt lenni, úgy kívánom, hogy a többi valamivel magasabbra tegye a lécet.

Theo II.
Vári Tamás Theo-jának első részéhez még nem volt szerencsém, úgyhogy csak nagyon óvatosan formálok véleményt a másodikról, amelynek pontos megítélése nyilván nem történhet meg az előzmények ismerete nélkül. Tehát: a narráció egészen kifinomult, már ami a panelkezelést illeti - a történet elmesélésében még vannak megoldatlanságok. A rajzok tetszenek, bár az emberábrázoláson még volna mit csiszolni, és itt leginkább az árnyékolásra meg az arcok kidolgozására gondolok. A borító viszont annyira nem jön be, de nem tudom eldönteni, hogy a színezéssel van-e bajom, vagy a kompozícióval, esetleg mindkettővel. Összességében tehát azt tudom mondani, hogy nem mondok semmit - kíváncsian várom a folytatást (és hogy legyen újranyomás az első részből :)), mert úgy vélem, ez a történet nem itt kezdődik, és nem is itt végződik.








Űrkalóz
Brazil dolgait nagyon szeretem, mert baromi jó a stílusa, lendületesek a rajzai, profi minőségben nyomja, és igényes ponyvát csinál. Ez a 24 órás képregénye idézőjelben egy semmi, mégis hihetetlenül élvezetes olvasmány - a linkre kattintva bárki meggyőződhet erről; nem is pazarlom rá tovább a szót. Külön öröm, hogy jó szokásához híven a helyszínen dedikálta művét - az általam vásárolt füzetbe ezt a rajzot kanyarította röpke három perc alatt:


Fandom III.
Sok szempontból ez a kiadvány tetszett a legjobban, pedig nem is képregényeket közöl, hanem cikkeket. Korábban még nem volt hozzá szerencsém, mert viszonylag kevéssé foglalkoztatnak a szuperhősök, a sci-fi-képregények meg hasonlók (főleg ezeket témaköröket és zsánereket járják körbe ugyanis az írók), de már látom, hogy tévedtem. Nem a szuperhősöket, hanem a kiadványt illetően: nagyon kis igényes, barátságos mini-füzet ez, jók benne az írások és jó kézbe venni. Tetszik, hogy bár önköltséges rajongói kiadványnak nevezi magát, azért láthatóan van kutatómunka az egyes cikkek mögött, még ha szakszövegeknek nem is nevezném őket. De ez rendben van így: a srácok láthatóan őszinte lelkesedéssel írnak kedvenc témáikról, olykor szubjektív ítéleteiket sem hallgatva el, és egyértelműen a képregénymédium iránti szeretetből. Az talán nem annyira szerencsés, hogy a hat különböző cikkért mindössze három szerző felel; remélem, a többiek részéről csak kivételes lustaságról van szó, és ez nem egy tendencia. Amúgy viszont csak így tovább, kívánom, hogy a főszerkesztő reményéhez híven összejöjjön még legalább 97 számnyi folytatás!