2011. szeptember 4., vasárnap

Egy kis videó a HoldfényConról



Hát, mit mondjak, elég lekicsinylőnek tűnik a nyilatkozatom saját képregényrajzolói mivoltomat illetően, pedig a cél nem ez volt. Sajnos azt az egész beszélgetés alatt nem sikerült egyértelművé tenni, hogy köztünk és Csordás Dani közt az az egyik fő különbség, hogy mi nem csináljuk olyan régóta ezt a képregényes bulit, következésképp az Alfabéta-díjon kívül ezidáig nem sok mindennel büszkélkedhetünk. Erre nem ártott volna kitérni, mert félreértésekre adhat okot. Hiszen azért a legtöbben nem pénzért rajzolunk itthon képregényt, vagy legalábbis nem rendszeresen - a minőségbeli különbségek pedig amúgy sem ebben keresendők. Utólag már bánom, hogy behoztam a képbe ezt a képregényrajzoló-képregényalkotó "ellentétet" is, mert utóbbi észrevétlenül az amatőrség szinonimájává vált a beszélgetés során. Megint csak: nem ez volt a cél. Én elsősorban a hozzáállásbeli különbségeket szerettem volna példázni vele, de ez nem igazán sikerült. Felbukkant már ez a különbségtétel egy korábbi interjúmban is, csak ott jobban a helyén volt a dolog. Az én szememben képregényalkotó mondjuk Jules Feiffer vagy Daniel Clowes, mert a saját dolgaikat csinálják, megalkuvás nélkül, igazi szerzőkhöz méltón. Az én szememben képregényrajzoló az, aki valaki másnak az elképzeléseit valósítja meg vizuálisan, természetesen profi színvonalon, de sokszor talán úgy, hogy az alapanyag nem különösebben mozgatja meg - ezt nevezze ki aminek akarja, rá lehet mondani, hogy bérmunka, tökmindegy. Fontos azért, hogy ebben a különbségtételben önmagában nincs benne, hogy az egyik jobb/értékesebb, mint a másik, akár minőségileg, akár színvonalilag - de azért nyilván sejteni engedi, melyiket tartom egy picivel többre a másiknál. Olyan ez egy kicsit, mint A szerzők politikája az ötvenes évekből, a klasszikus filmes szerzői elméletek idejéből, amikor azt próbálták bebizonyítani, hogy annál jobb egy film, minél inkább magán viseli a rendező/forgatókönyvíró keze nyomát, méghozzá lehetőleg minél több vonatkozásban, a szereplőválogatástól kezdve a kameraállásokon át a vágásig. Elég elitista szemlélet, van sok hibája. Amit én próbáltam elmagyarázni, az nem pontosan ilyen, de hasonló. És éppen ezért használhatatlan, persze. Minden esetre ez egy implicit vita óhajtott lenni a kérdéssel, csak egy kicsit balul sült el. Egy ilyen beszélgetés nem alkalmas rá, hogy mélységükben belemenjünk dolgokba.

Egyébként is utálok emberek előtt pofázni.

8 megjegyzés:

Névtelen írta...

Ha utálod, akkor miért vállalod? Hiúság? Remény, hogy mégis sikerül elmondani valamit?

L

Haránt Artúr írta...

én megértem, én is utálok beszélni emberek előtt. tök más kommunikációs csatorna mint a közvetlen beszéd, vagy az átgondolt írott fogalmazás. addig amíg nem bánt vele senkit mér ne vállalná el? pláne, ha nem tudja előre mik lesznek a kérdések... én végignéztem a videót és nem mondott semmi sértő-bántó-elítélendő dolgot, csak ahogy a videó alá írt szövegből kiderült: attól félt, hogy az ami kijött a száján másokban esetleg másképp értelmeződik, mint ahogy ő értette. néha egy kis hermeneutikai önreflexió nem árt senkinek

a jelen helyzet csak klasszikus "kommunikációs hiba". bocs de ez alacsony labda volt :)

sztem a kérdés eleve felesleges volt, főleg a "van aki tanár az egész nap tanít" példával magyarázva, tudván milyen sok a rossz tanár aki nem hivatásból, hanem munkából tanít. merhogy az pl elvileg hivatás, mint az orvos, katona, stb. a képregény készítésben is meglehet ez a kettősség szerintem. hivatás, munka, életcél, pénzkeresés, ezek nem kategóriák (amelyek nem tudják metszeni egymást), hanem halmazok (amelyeknek lehetnek metszéspontjaik)

sztem tök mindegy ki hogyan van címkézve, vagy hogyan címkézi magát. ennek pontosításától, hogy ki képregény rajzoló vagy alkotó nem lesz sztem senki gazdagabb, ha csak azt nézzük mi kell ahhoz, hogy élvezni tudjuk a képregény olvasást. az anyagilag megrendelt képregény és az ex animo szerelemből készült képregény is lehet egyaránt sz*r és jó is, ahogy írtad te is Gergő a videó alá.

sztem ennek a kérdésnek nincs túl sok tétje, így egy ilyen rendezvényes kerekasztalhoz az ilyen kérdések elférnek. másért nem, azért, hogy interneten tovább folytassák :)

gergő írta...

Köszönöm a hozzászólásokat - azért vállaltam el a beszélgetést, mert úgy volt, hogy az idei alfabétásokkal lesz, csak aztán Fritz Zoli nem tudott eljönni (az ő helyére került a Dani), és ettől a koncepció is borult egy kicsit. Amúgy meg igen, annak ellenére, hogy élőbeszédben nem érzem olyan pengének magam, reménykedtem benne, hogy valami azért átjön a gondolataimból, és hát végül is így is lett, semmi visszafordíthatatlan nem történt. A szövegben csak szerettem volna tisztázni pár dolgot, pontosítani, stb, szerintem ez megengedett, főleg a saját blogomon.

A címkézés szerintem is hülyeség, nem ettől lesz valami több vagy kevesebb - csak az ember valahogy mégis próbálja értelmezni a dolgokat, és ehhez mindenféle kategóriákat használ. Ejj, de már Kant is megmondta, hogy az értelemmel nem lehet megismerni a magánvaló világot! Nem baj, próbálkozni sosem bűn, legfeljebb egy hülyeséggel több lesz a világban. :)

Haránt Artúr írta...

intuíció kell a képregény olvasáshoz is, mert ott egy mozdulatlan összegzést (a statikus képkockákat) kódolja az olvasó. vagyis más (de legalábbis több) jön létre a fejünkben olvasás közben mint amit a rajzoló a papírra vetett. ezért tudnak a gyerekek könnyebben képregényt olvasni, mert még nem rögzült a fejükben sok tanulható fogalmakban rögzített tudás, könnyebben tudnak elvonatkoztatni attól, hogy csak rajzokat látnak

ha egy a képregény alkotó/rajzoló/gereblyéző/postás/hentes aki kicsit hadilábon áll a szavakkal arra is utalhat, hogy többet mozog az intuitív módon érzékelt világban, mint a fogalmak és kategóriák tömlöcébe zárt világban

"Facts Are The Enemy of Truth"

Don Quijote sem látta homályosabban a világot mint mi, akik ugyancsak "tükör által homályosan" látunk. megszólni valakit azért, mert nem tudja dekódolni az ismereteit a lélektelen betűkből álló szavakba az botorság :)

gergő írta...

Érdekes amit írsz, és egyébként nagyon szép is, tényleg. :) Ha ez így van, az tökjó. Mármint nekem a szavak tökre a barátaim, ha írni kell, de való igaz, hogy a hozzám legközelebb álló nyelvnek a képek és szavak együttesét tartom.

Ezek szerint, egy kicsit továbbgondolva a dolgot, mondhatjuk azt, hogy a szavak a racionalitás, a képek pedig inkább az érzelmek terepére visznek minket? Persze ez nagyon ortodox felfogás, de az biztos, hogy pontos fogalmazást sosem a képtől várunk, hanem a szövegtől. Ezért olyan nagy csoda a költészet: mert általa/benne megszelídülnek "a lélektelen betűkből álló szavak", és többé már nem lélektelenek. A képregény kép és szöveg házasításával vajon mi a fenét hoz létre? A szavak irányítják a képek értelmezését rideg szigorúságukkal, vagy a képek oldják fel a szavak egyértelműségét látszólagos (vagy valós) többértelműségükkel? Hmm...

Bocs, elkalandoztam a témától. Sajnos úgy néz ki, még így, képregényalkotóként is túl sok a tanult fogalom a fejemben. :)

Haránt Artúr írta...

jó persze, nem lélektelenek a szavak, fel lehet tölteni őket, de ha már költészet: abban van pont az egyik fő ereje, hogy nem adekvát leírást ad valamiről, hanem nagyon sok esetben durván elvonatkoztat, körülír, elmozdítja a kamerát a megszokott állásból és úgy mutat meg valamit

nagyon triviális példaként, mondjuk egy végtelenül egyszerű vers Petőfitől, az Itt van az ősz, itt van újra sem csak annyiból áll, hogy megpróbálja minél pontosabban leírni hogyan néz ki az ősz kezdete és milyen változásokkal jár. de pl egy József Attila versnél, ami már alapjaiban is nagyon absztrakt témákból merít még inkább igaz ez. meg ugye a rímek kihasználják azt, hogy fonetikailag is szép legyen egy vers, így a "teste is" nem csak a "lelke". képekre lefordítva ez egy őszi tájkép lehetne, nem egy biosz tankönyvben lévő ábra sorozat a levelek sárgulási fázisairól nagyon pontosan illusztrálva, és az időjárási változásokkal a felhő fajtáket felsorolva, satöbbi. néha jobban meg lehet érteni az ősz természetét Petőfi verséből, mint az arról ismert száraz tényekről, mert nem húsgépek vagyunk, hanem lelkek.

A képregény is szerintem hasonlóan írja körül a dolgokat, és nem megmerevített módon meghatározza. Jó persze vannak unalmas képregények, ami a legegyértelműbb infókat is didaktikus módon belerágják az olvasó agyába.

szal csak erre értettem, hogy, ha egy képregény rajzoló nem tud pontosan fogalmazni, annak lehet az az oka, hogy más kódrendszert használ belül, amit mindig le kell fordítania, ha kívülre helyezi azt.

ez az átkódolás akár lehet betűról betűre is. mint ahogy a vers betűi is mást rajzolnak ki mint a tankönyvi leírások.

gergő írta...

Ez pontosan így van, tökéletesen egyetértek. :)

Haránt Artúr írta...

eszembe jutott egy példa:

ha a szavak téglák, amelyek egymásra épülve támasztják ki egymást, legalul az alapvető kategóriákkal, felfelé érve kitámasztva az újabb fogalmakat, akkor a költemény meg egy kisebb szobor ami sajátos módon illeszti egymás mellé-alá-felé a téglákat, megkeresve a hasonlóságokat, ismétlődő mintázatokat (így sok költemény lehet bujtatott hazugság... merhogy ezt is lehet imitálni). így a költészet nem építő elemekként használja a szavakat, hanem szobrászati alapanyagként

valahol a képregény rajzoló is hasonló módon siklik át a meghatározott "építőelem-szerű" vizuális infókon, a saját leegyszerűsített palettájából merítkezve. Don Quijote lehet rossz tankönyv író, de biztos jó képregény rajzoló lett volna :)