2010. november 25., csütörtök

Feladat

Mikor több mint egy hónappal ezelőtt megkérdeztem, kinek hiányoznak a képregényes bejegyzéseim, egyöntetű válaszként kaptam sok embertől, hogy "nekem". Ehhez képest a múltkori posztomra alig érkezett komment, ami már csak azért is meglepő, mert volt benne egy egy oldalas képregény, amit én rajzoltam.
Természetesen nem gondolom, hogy a Szegedi Képregényfesztiválon rögtönzött (teljesen igaz történéseken alapuló) comic speech-em lenne a legjobb dolog, amit valaha képregény terén elkövettem. Még csak azt sem mondanám, hogy különösebben vicces lett, mély értelműnek pedig még annyira sem nevezném. Sima, egyszerű, egy oldalas kis szösszenet. De ki van találva.
Nem csak azért, mert a comic speech szabályainak megfelelően az előre megrajzolt panelekbe és buborékokba kell beszuszakolni valamiféle történetet, hanem mert mi, képregényalkotók, akárcsak a filmkészítők, a zeneszerzők vagy a költők és írók, mindent kicentizünk (jó esetben). Ezzel azt akarom mondani, hogy minden azért úgy van megrajzolva, megkomponálva, megírva és elhelyezve a papíron, a képkockáktól a buborékokon át a figurákig, mert úgy AKARJUK. Mert koncepció. Mert megpróbáljuk kikísérletezni, hogyan működne legjobban az általunk megálmodott jelenet, és a sok (legtöbbször fejben zajló) kísérletezgetés végeredményeként vetünk a papírra valamit. De néha még azt is kísérletnek szánjuk, ami végül a papírra kerül. Majd az olvasók eldöntik.
Képregényt olvasni nem könnyű dolog, de ha hihetünk Scott McCloud-nak, elsajátítható, és egy idő után úgy megy, mint a karikacsapás. De hányan olvasunk tudatosan képregényt? Hányan elemezgetjük olvasás közben, hogy éppen milyen hatásmechanizmusok érvényesülnek az oldalon; hogy miért úgy váltja fel egyik jelenet a másikat, ahogy; hogy miért nagyobb egyik képkocka a másiknál; hogy voltaképpen mit is akart ezen meg ezen a helyen az alkotó?
Tegyünk egy próbát. Elemezzétek ki a comic speech-emet, lépésről lépésre (emlékeztetőül: erről van szó). Nem kétlem, hogy a szakavatottaknak és az eleve elméleti oldalról vizsgálódóknak ez könnyebben fog menni, mint azoknak, akik csak átlag befogadók, azaz nem szentelnek akkora figyelmet a működés törvényeinek. Én mégis annak örülnék, ha mindenki a saját szempontjai alapján vágna neki a dolognak, nem Will Eisner vagy Scott McCloud könyvét forgatva a kezében. Mire megyünk, ha csak az ösztöneinkre hallgatunk? Mit mond nekünk egy furcsa alakú buborék, sok apró panel után egy nagy és széles, a végletekig stilizált és a realisztikus határvonalán mozgó ábrázolásmód? (Ezek csak példák, nem feltétlenül jó kiindulópontok egy sablon formára épülő comic speech elemzéséhez).
A beérkező pályaművek minőségénél is kíváncsibb vagyok arra, vajon hányan ragadnak végül tényleg klaviatúrát és írnak nekem kommentet vagy levelet. A három legjobb munka (már ha egyáltalán érkezik annyi) ide a blogra is kikerül. Jutalom nincs, legfeljebb a dicsőség, és a játék öröme.
Hajrá mindenki.

12 megjegyzés:

Névtelen írta...

Hahó!

Én azért nem reagáltam rá, mert eddig nem nagyon járogattam ide. De tegnap épp Barnával beszélgettünk, ő hívta fel rá a figyelmemet. Majd visszaolvasgatok. A képregény pedig nagyon jó és nekem nagyon hiányzik a blossza. Ennyi.

Taj Po

Halász Zoltán írta...

http://sarkitott-kockak.blogspot.com/2010/11/gergo-komikul-beszel.html

gergő írta...

Hölgyeim és uraim, az első versenyző! Egyelőre nyerésre áll :)
Köszönöm az elemzést, még ha egy kicsit elfogult is :)

Halász Zoltán írta...

Eszembe nem jutott versenyezni, ezt még korábban írtam...

Angi írta...

H.Z. elemzése szerintem nem vészesen elfogult, nincsenek benne túlzások, egyet tudok vele érteni.
Szaffi kedves-könnyed stílusa pedig annyira beleillik a comicjaidba, úgy feldobja mindig. Ezt már az utolsó blosszáidban is megfigyeltem :)

gergő írta...

Hát Szaffi ezt kikéri magának :)
Szerinte az ő stílusa flegma és cinikus, nem pedig kedves-könnyed.

szaffi írta...

Mint a comic speech egyik szereplője, engedtessék meg, hogy kritikával illessem… még nem tudom, hogy az alkotót vagy a befogadót. Leszögezném, hogy Halász Zoltán elemzése alapvetően elnyerte tetszésem, mindazonáltal véleményem szerint egy stilizált tárgy fel nem ismeréséből adódóan a női karakter minden megnyilvánulását félreértette.
Ezen tárgy pedig nem más, mint a „női táska”, ami valójában egy fotós táska, amibe épp egy teleobjektívet, egy tükörreflexes fényképezőgép vázat, egy alap objektívet és egy vakut próbálok elhelyezni útközben a kávézó felé a tömegben. Úgy gondolom, nem kell hosszasan fejtegetnem a különbséget egy „női táska” (amelyről köztudott, hogy dugig van pipere holmikkal és mindenféle fölöslegese dologgal, amelyek közt semmi fontosat, például még egy kulcsot sem lehet fél óránál előbb megtalálni) és egy fotós felszerelés között. Érzésem szerint a táska típusának félreértelmezése okozta, hogy a női karakter minden megnyilvánulását félreértette a befogadó, mivel egy sztereotípia mentén értelmezte azokat, miszerint egy tipikus nővel van dolgunk: „tanács női szemmel”, ami a konkrét szituációban egy cinikus megjegyzés volt. Illetve az utolsó képkockán a női karakter nem mint külsős, laikus szól hozzá, ez egy visszautalás korábbra, amikor is a hozzáértő a cinikus megjegyzést direkt félreértve kioktatja őt. Az egész dialógus szerelmesek közti évődés.
Ez a félreértés vajon az alkotó vagy a befogadó „hibája”? Illetve befolyásol ez bármit? Nem tudom, nem értek a képregényekhez.

Angi írta...

Ezúton kérek elnézést Szigorú Szaffitól! :)

Angi írta...

amúgy Gergő: lehet, hogy ez most elbírt volna egy olyan nyilazásos magyarázatot, mint ahogy az egyik külföldi képregényrajzoló standját jelölted.

Angi írta...

így: "Szaffi fotós táskája" --->

gergő írta...

Igen, de igazából egyáltalán nem tartottam fontosnak, hogy milyen az a táska valójában.

Halász Zoli írta...

Hihi, csak most olvasom a fotóstáska leleplezést... Igen, tényleg, így egészen másképp fest a helyzet, de egy ilyen kinyilatkoztatást nem lehet a rajzolt oldal mellé rakni, ami kár, mert még illik is hozzá, meg elgondolkodtató is, meg a képregényt is átváltoztatja.

Amúgy nem is lehet "félreértelmezésnek" hívni, főleg, hogy Gergő sem tartotta fontosnak, tehát nem is tudott igaziból másképp értelmeződni, csak női táskaként.

De ha már a női táska felemlegetésénél tartunk, mint reakciót kiváltó fogalom, akkor azért azt megjegyzem, hogy semmilyen előítéletem nincs ezzel kapcsolatban, nincs összefüggés a táska és a személy között. A női táska ugyan olyan átlagos szükségszerűsége a nyugati civilizációnak, mint mondjuk a vasárnapi kocsimosás, vagy a sörivás atlétatrikóban. Azt se minden férfi csinálja - és ha csinálná, akkor sem attól lesz jó vagy rossz ember... :)