Egy jó interjú

"Fel kell nőnie egy olyan generációnak, amely már saját maga tapasztalja meg, hogy a képregény ugyanolyan szerteágazó forma, mint a film, az irodalom. Legtöbb haveromnak már hiába adnék kölcsön mondjuk olyan kötetet, melyről úgy gondolom, hogy nyelve, témája neki megfelelő lenne, őneki a képregény, mint forma már fárasztó, könnyebb egy regényt elolvasnia (ezt sokszor egyébként magamon is tapasztalom: nagyobb éberséget kíván). Rengeteg olyan képregény jelenik meg, melyek potenciális olvasói még rutinból megvetik a képregényt. Egy nem olyan régi hazai felmérés szerint a képregények megítélése romlik az iskolázottság szintjének növekedésével. Hogy akarunk így eladni itthon egy posztmodern detektív képregényt, melynek konkrét cselekménye a második oldal után ködbe vész?
- De én azért bizakodó vagyok, ha fenntartjuk ezt a jelenlegi helyzetet, és esetleg még kicsit hatékonyabbá tesszük (pl. a kifelé mutatkozó feszteken mindenképpen javítani kéne), akkor ezek a gátak megszűnnek. 1938 és 2005 között a képregényre rárakódott minden kornak megfelelően egy-egy sztereotípia, melyek ellen igazán sosem küzdöttek tudatosan a mindenkori aktív szereplők (kivétel talán az 1990-es évek legelejének hamvába holt kísérletei). Nagyon fontos, hogy ezeket már kezdjük felszámolni, tényleg csak ki kell várni az eredményét.
- Mindettől függetlenül én úgy látom, hogy már rövid távon is ki lehetne aknázni a hazai alkotásokban rejlő lehetőségeket. Nem fogunk olyan angolról, franciáról, japánról fordított képregénnyel találkozni, mely saját problémáinkról, helyzeteinkről mesélne hitelesen. A Moszkva tér, Kontroll, Üvegtigris, Valami Amerika, Jancsó új korszakának első filmjei és néhány más hazai film viszonylagos közönségsikere (és most nem fesztiválsikerekre gondolok) nekem azt bizonyítja, hogy a magyar közönség hálás annak, ha viszontlátja magát, környezetét és kifejezetten értékeli, ha valaki mellébeszélés helyett mer aktuális lenni."
(The Mexican Stand-off #15: Szabó Zoltán Ádám, Geekblog)

Lencsilány

Ahogy ígértem: íme az ajánlóm a Lencsilányról!Ez most sokáig az utolsó lesz, egyrészt mert a nyáron nem jön ki új képregény, másrészt mert pihenek. Elvileg írtam volna a Hellboy-ról is valamit, de végül... nos... szóval elképesztően rossznak tartom az első kötetet (többet meg nem olvastam), csupa negatívat tudtam volna csak mondani, de őszintén szólva ehhez most nem volt kedvem. A Hellboy-nak akkora és olyan elvetemült rajongótábora van, hogy félek tőlük - ez az egyik oka, a másik, hogy hirtelen besokalltam. Elegem van a mainstream-ből. De olyan szinten, hogy azt nem bírom megfogalmazni. Mondjuk én már évek óta nem olvasok semmi ilyet, csak az itthon megjelenőket néha (a Sandman-t és a Watchmen-t persze nem tudom nem zseniálisnak tartani), de tényleg ennyi. Ennek ellenére nagyon vártam a Hellboy-t, hisz annyi jót hallottam róla, a karakter meg mindig is tetszett. És nem. Elnézést mindenkitől, de nem.

Interjú Lakatos Istvánnal

Megint egy ekultúrás dolgot töltök fel ide. Sajnos a Blossza mellett nem nagyon jut időm mást rajzolni, ráadásul összetorlódott még pluszban egy csomó egyéb dolog, ezért aztán írni, elmélkedni sincs túl sok időm. Illetve ez, mint látjuk, nem igaz, hiszen továbbra is rendületlenül gyártom a cikkeket az Ekultúrának, amiket asszem nyugodt szívvel belinkelhetek ide. Annyi a különbség köztük és a szokványos blogos írásaim közt, hogy előbbiek jobban vannak megírva, mert több energiát ölök beléjük.

Szóval a Képregényfesztiválon megbeszéltem Lakatos Istvánnal, hogy készítek vele egy interjút, amire pár nappal később sor is került (Dinit hívtam fotósnak, aki nagyon szépen teljesítette a feladatát). Az előre összeírt kérdéseim nagyjából egy óra után elfogytak, de ettől függetlenül még vagy hat órát beszélgettünk kötetlenül, sörrel a kezünkben, hárman. Ez a Paris, Texas nevű helynek igen nagy bevételt hozott, az én pénztárcám viszont alaposan megcsappant, hiszen mindenkit én hívtam meg. A diktafon körülbelül négy órányi anyagot rögzített, és először úgy gondoltam, mindent begépelek, aztán majd válogatok. De ez egyfelől képtelenségnek, másfelől értelmetlennek bizonyult, úgyhogy végül csak az első másfél órából állítottam össze az interjút - és még így se lett rövid. A beszélgetés napjáról a Blosszán ez a strip található (jól mutatja, milyen nagyszerűen mulattam éjszakába nyúlóan):

És még mielőtt elfelejtem: az interjú maga.

Lakatos István dolgait megcsondálhatjátok a következő helyeken:
deviantART
Előszezon blog
+ a Vasárnap c. képregény
valamint a Lencsilány-kötet, amiről, ha minden igaz, hamarosan ajánló is születik

Asszonybeszéd

Ismét egy ajánló. Majd még jön több is, pölö Lencsilány. Ja igen, katt a képre.