Fejek

Bibliai szuperhősök

Megjelent Miklya Luzsányi Mónika Bibliai szuperhősök című könyve az illusztrációimmal. A 9 fejezet mindegyikéhez egy darab fekete-fehér karakterrajz és egy darab fekete-fehér jelenetrajz tartozik. A könyvben szereplő ószövetségi hősök: József, Mózes, Józsué, Éhúd, Debóra, Gedeon, Jefte, Sámson és Dávid. Fogyasztása 11 éves kortól ajánlott.

Alice

Egyszerű skiccnek indult, végül kicsit több lett belőle. 

HMOG Comics

Mónival létrehoztunk egy új blogot az eddig megjelent közös képregényeinknek, mert egyre több van belőlük, és szeretnénk, ha bármikor elérhetők/olvashatók lennének. Az oldal a lenti képre kattintva nyílik.

Zoé és Pamacs kalandjai 1.

Megjelent az Óbudai Anziksz tavaszi száma, benne pedig a Hudra Mónival közösen készített ismeretterjesztő, mágikus-misztikus kalandképregényünk első része! Elsősorban gyerekeknek, de persze nem csak. A teljes képregény az Anziksz honlapján olvasható, kattintsatok érte a képre!

Hogyan lettem feminista?

Az öt oldalas képregényem nyitóoldala a Q#3-ból.

Q #3

Megjelent a Q KépregényÚjság 3. száma!
Majdnem egy évig készült (a járványhelyzet kicsit lelassított minket), cserébe viszont az eddigi legerősebb és leghosszabb számunk lett (a korábbi 30 oldalról 60-ra nőtt a terjedelem). Igaz, most már négy helyett hét (!) alkotó vett részt a munkában, akik egytől egyig fantasztikus képregényekkel járultak hozzá a laphoz. Ráadásul ezt a számot már színes borítóval és színes poszterrel sikerült kihoznunk, valamint az A4-esnél valamivel kisebb, olvasóbarátabb méretben. Intézményesedünk, na! Csak viccelek, még mindig elég undergroundak vagyunk, no para. :)
Kilencedik.hu-s beharangozó mintaoldalakkal itt!

Nyugatvilág

És egy utolsó fan art erre az évre. Móni javasolta, hogy nézzünk Westworldöt (ő már látta korábban); engem annyira nem érdekelt, de aztán beszippantott, és pár nap alatt ledaráltuk az első két évadot. Ezt még az első évad végén kezdtem el rajzolni, amikor még nem sejtettem, mekkora csalódás lesz a második. Mondjuk az elsővel is voltak problémáim, ahogy általában a Nolan fivérek filmjeivel (ez a sok csavargatás a narratíván nekem már uncsi, minden a végső csavarnak van alárendelve, a karakterek tettei és jelleme is, következésképp utóbbiból nincs nekik sok). De a filozófiai síkját élveztem a dolognak. És hát rajzolni is szeretek.

The Crow

Ez egy fan art. Annak idején eléggé bírtam ezt a képregénykaraktert, már ahogy kinéz, a természetellenesen nagy szemeivel meg a gót aurájával. Azt hiszem, kicsit túlzásba is vittem a hasonlóságot a rajzstílusban, de számomra ez a karakter így néz ki, és kész.

Hal volt, hal nem volt

Újabb képregényt színeztem Hegedűs Mártonnak, ami az Óbudai Anziksz őszi-téli számában olvasható, a 224. oldaltól. Katt a képre!

Mit látsz a képen?

Új képregény a decemberi Műútban! Állandó alkotótársammal, Hudra Mónival ismét összefogtunk, és ezúttal egy kísérleti, szöveg nélküli képregényt hoztunk össze. Gondban is voltunk kicsit, hogy miként kreditáljuk magunkat, mert az "írta" és "rajzolta" nem írja le megfelelően a munkamegosztást. Tény, hogy a papíron látható vonalakat én húztam, de az egésznek a koncepciója (formai és strukturális értelemben), meg 90%-ban a képkockák tartalma is Mónitól ered. Körülbelül egy hónapnyi intenzív munkánk van benne az ötleteléssel együtt. Azt hiszem, az eddigi legérettebb közös munkánk ez.

Móni meets Banksy

 

Bizony

Ősz: mintha buborékot fújnál a taknyodból, és abban mászkálnál.

Holnaplányok

Lerajzoltam a kedvenc kortárs bandámat, a feminista punkot játszó Holnaplányokat.

Right beneath your skin

Húsz éves lett a Hybrid Theory, a Linkin Park debütáló nagylemeze. Próbálok nem úgy reagálni erre, mint az internet népe, hogy "úristen, de öreg vagyok!", de ez nehéz, mert valahol mégiscsak erről van szó. Ciki vagy sem, ők voltak a fiatal kamaszkorom legmeghatározóbb együttese, és szinte felfoghatatlan, hogy az már ilyen régen volt.

2002 és 2003 között gyakorlatilag nem hallgattam más zenekart, és még utána is jó pár évig vissza-visszatértem az első két albumhoz (a későbbi lemezek idején már nem izgatott a nu-metal, teljesen más zenei irányzatok érdekeltek, elsősorban a punk, így azokat mind a mai napig nem ismerem). De a Hybrid Theory, az valami olyan durván létélmény volt akkor, mint azelőtt (és lényegében azóta) semmi más. Barátságok szövődtek általa: az akkori két legjobb barátommal, Pityuval és Tamással úgy lettünk legjobb barátok, hogy mindhárman őrülten rajongtunk a bandáért. Én középre zseléztem a hajam és tüskékbe csavartam, hogy úgy nézzek ki, mint Chester a Papercut klipjében (nem néztem ki úgy, de azért vagány voltam). Tamás pirosra festette a haját és fülbevalót lövetett magának, hogy hasonlítson Mike-ra. Pityuval órákon át beszéltünk telefonon, mert sikerült megfejtenie a Crawling egyik nehezen érthető sorát. Szóval totális lázban égtünk. Ez volt a mi zenénk. A szövegek a mi legbelsőbb érzéseinket fejezték ki. Chester a mi fájdalmainkról énekelt, és a mi frusztrációinkat üvöltötte bele a mikrofonba. Legalábbis így éreztük.

Ahogy teltek az évek, és kicsit kiszélesedett a zenei horizontom, persze már én is azt a széles körben elterjedt véleményt kezdtem osztani, hogy a Linkin Park zenéje faék egyszerűségű (de nem a "jó" értelemben, mint mondjuk a punk esetében), a szövegeik pedig lényegében ügyesen megszerkesztett süketelések, amire csak a tinédzserek vevők. Chester öngyilkosságának híre 2017-ben éppen ezért rendesen fejbe kólintott: az a sok fájdalom, amiről énekelt, ezek szerint nem póz volt, hanem a durva valóság. A tizenöt éves Gergőnek még semmi kétsége nem lett volna efelől.

*

A Papercut volt az első Linkin Park-szám, amivel találkoztam, és bár az In The End-et jóval többet hallgattam, valahol, azt hiszem, mégis ez maradt a definitív LP-szám a számomra. Úgyhogy nem volt kérdés, mit fogok rajzolni, mikor eldöntöttem, hogy megemlékezek valamivel az évfordulóról.