A
VaLyo csoport megkeresett azzal, hogy a
Dunatanösvény nevű projektjükhöz járuljak hozzá valamivel. A tanösvény lényege, hogy a Duna-part 11 különböző pontján képzőművészeti és egyéb alkotások vannak kiállítva, mindegyik más és más alkotó keze munkáját dicséri, de mindegyik a Dunáról szól valamilyen formában. Én az öngyilkosság témakörét választottam, és készítettem egy egyoldalas képregényt, amiben Pityu haverom és én a Szabadság-hídon azon filózunk, hogyan kéne kinyírnunk magunkat. A képregény teljesen önéletrajzi ihletettségű, de érthető utalások vannak benne a Duna "sötét" múltjára, arra az időszakra, amikor a vízbeugrós öngyilkosságok csaknem mindennaposak voltak. A comichoz Hudra Móni kreált fasza magyarázó-kiegészítő szöveget pöpec háttérrel, ez is ott van a tablón.
Szaffival elcsaltuk Pityut megnézni a dolgot, ő nem is tudott róla, meglepődött és örült. Bizony rengeteg időt töltöttünk mi régen együtt a Szabadság-hídon és környékén. Belegondolni is durva, mennyit.
Na, ha elzarándokoltok a Boráros téri hévmegálló mögötti sétálós részhez, ti is megnézhetitek a képregényt, amíg össze nem graffitizik. A tanösvény tegnap nyílt, hogy meddig él, fogalmam sincs. Minden esetre here are some pictures, ezek ma készültek.
Fotók: Kékes Szaffi
