Szülinapi rajz

Szaffinak készítettem ezt a rajzot a szülinapjára, mert a Stranglers a kedvenc zenekara. Mármint a régi, még Hugh Cornwellel. Fotókartonra festettem fehér tussal, szerintem jó ötlet volt.



Ezt pedig érdemes meghallgatni/megnézni hozzá.

Interjú az ekultúrán

Kattints a képre!

Nem akarok vizsgára tanulni

Némajáték + Felvidéki-interjú

Nagyon régóta vártuk már (én minden esetre biztosan) a Némajátékot, Felvidéki Miki első egész estés képregényét - végre itt van, kiadta a Nyitott Könyvműhely. Írtam is róla egy igen lelkes recenziót; ahogy az már megszokott, a képre kattintva elolvashatjátok. Nagy vonalakban ez a véleményem a kötetről - akinek kifejtősebb írásra van igénye, annak ajánlom Bayer Antal kritikáját. Mikinek pedig ezúton is gratulálok!


Ezen kívül interjút is készítettem a szerzővel, amit meg erre a képre kattintva olvashattok:


Fotó: Oravecz Dénes

Ami lesz

Mindig ez van, nem történik semmi, a blogom nem frissül, aztán, hogy ne árválkodjon itt magában, kiposztolok valami akármit, és a következő pillanatban már van is újabb posztolni való, de már olyan, ami akár érdekes is lehet.

I'm so bored with the university

Fa*zzine kritika Mráz Istvántól

Ezt István küldte nekem ímélben, hogy kitegyem ide. Ki is teszem, íme:

Írásomat kénytelen vagyok úgy kezdeni, hogy Oravecz Gergő ravasz. Ugyanis amikor Felvidéki Mikitől szimultán megvettük legújabb ’zine-ját, a rajzoló/szerkesztő felkért bennünket egy-egy kritika megírására, és Gergő egyből azt mondta: „Én írom a negatívat!”
Ügyes húzás, ugyanis az ember így könnyedén megszabadulhat a felelősségtől – ha amúgy sem tetszik neki, akkor lehet őszinte, ha meg bejövős a dolog, akkor lehet poénra venni a dolgot és egy vicceskedő lehúzósat írni, amiből úgyis kiderül, hogy az ember odáig van, vagy el lehet játszani a „most nekem egy lesújtó kritikát kellene írnom, de sajnos nem tudok mert annyira király amit olvastam, hogy csak a super lativus-ok maradtak” című játékot.
De Oravecz Gergely kétszeresen pofátlan és kétszeresen csaló, ugyanis a fentebb említettek egyikével sem élt, hanem írt egy teljesen őszinte recenziót. Hát akkor én is inkább így teszek – bár egy dicsőítő és csak a lap stábja számára félretett bókokat tartalmazó kis szösszenetet kellene ide pötyögnöm – de ha Gergő úgy, hát én is úgy.
Valahogy egyébként minden kicsit ilyen felemás most a Fa’zzine körül. Miklós például rögtön azzal fogadott minket, hogy a második szám nem néz ki elég szarul, ezért már-már szégyelli … Nem kellene. Mert a mostani ízléses kis dizájn ugyanolyan durva trasht tartalmaz, mint az előző, csak jobb érzés tőle a lapot kezünkbe venni, ami egyáltalán nem baj.
Ugyanolyan durva trasht? Nos, azért ez is kicsit felemás. Ugyanis az előző eresztés durván öncélú és mindenkinek beintő comixai után itt találunk szokatlanul finom humorral operáló rövid képregényeket (akvárium), és az önreflexív „csuklógyakorlatok” (popi vs. diabolik) is kritikával telítődnek, hogy aztán végül egyetlen egy panellel vissza rugdossanak minket a magazin (hö?) abszurd világába.
Rendkívül szimpatikus, hogy az olcsó humormagazinok és szennylapok bérkarikaturistáin kívül ez a csapat is megpróbálkozik a politikai, esetenként társadalmi témákkal – fontos, hogy a képregények világába is beszűrődjön az, ami körülvesz bennünket, hogy a képregény médiumában mint egy tükörben lecsapódjon mindaz, amiben élünk, és olyan dolgokat vegyünk észre, amik mellett a hétköznapokban esetleg elmennénk. A Fa’zzine alkotói megteszik efelé az első lépést, mégpedig úgy, hogy zászlójukra tűzik a „Semmi sem szent!” eszméjét. Önmagában az, hogy Orbán Viktor kibaszott gonosz (enemy of the state) nem egy hű de nagyon fontos és pontos állítás, ugyanakkor ennyire alpári módon kevesen mernének gúnyt űzni az ország első emberéből. Felvidéki Rebekája is bőszen irtja a nácikat, nem félve a következményektől. Az alkotók vállalják magukat – idolokat (?) rombolnak, mert csak akkor tudunk mindenről és legfőképpen a legfontosabb dolgokról beszélni, ha megtörünk bizonyos tabukat.
Nagyon remélem, hogy a jövőben szó is lesz néhány fontos dologról az újság lapjain, mert ezek (mint a hogy fentebb is írtam) csak az első lépések. Lehet tabukat dönteni, de akkor le kell mondani az öncélúságról, mert önmagában a szobrok széttörésének nincs értelme. Valami tartalom is kell. Ennek a csírái már ott vannak, például a szintén már említett Rebekában vagy Juhász Márk képregényében, a Bűnmegelőzésben.
Hiányoznak a jól kidolgozott forgatókönyvek - sokszor az az érzésem, hogy az alkotók csak homályos vázlatokat követnek, vagy össze-vissza rögtönöznek. Talán a legjobban felépített képregény írói szempontból a Humorman ismét lecsap, amely ügyes hatásmechanizmusa a képtelenebbnél képtelenebb faviccek fokozásából áll.
Az, hogy „az az érzésem”, enyhe kifejezés, hiszen több rövidebb comic-speech-szerű egyoldalast találhatunk a csinos borítók között. Ezeknek a jammeléseknek semmi más értelmük nincs, mint hogy az egyik rajzoló által megkezdett borult történetet hogyan tudja egy másik tovább borítani… Kifejezetten jókat szoktam rajtuk szórakozni, mert tetszik a punkos lendületük és beintős értelmetlenségük – sztorit vársz, izgulni akarsz? akkor kabbe! Sokak véleményével szemben nem gondolom, hogy száműzni kellene őket a hasábokról, de megférne mellettük esetleg néhány jóval átgondoltabb darab is …
Ó és persze gondolom nekem is beszélnem kell a faszokról: nos, nincs velük semmi bajom. Minél több van belőle egy képregényben an(n)ál jobb! Szóval én számítok rájuk a továbbiakban is.
Mindent összevetve a Fa’zzine alakulata továbbra is kishazánk legpofátlanabb és legbeintősebb képregényesei, akiket ha kérhetek, tartsák meg jó szokásukat. A zeneiparban azt mondják, hogy fontos, hogy milyen az első lemezed, de még fontosabb, hogy milyen lesz a második … Nos, hogy egy még nagyobb közhellyel éljek, ez nem csak a zeneiparra igaz. Az alkotók megmutatták, hogy képesek a fejlődésre és egy mérföldekkel jobb számot raktak le elénk az asztalra, mint az előző, de van még hova … de mikor nincs (csak hogy még két „örök igazságot” ejtsek el)? Kíváncsian várom a következőt. Mikor jön?

A Blossza a legjobb képsor

Úgy helyes, ha nem csak a Facebook-on, hanem itt a blogon is kiposztolom: a Blossza lett a 2010-es év legjobb képregénye kép-sor kategóriában a tegnapi Alfabéta-díjkiosztón! Bár tegnapi az esemény, azért szép, hogy csak most írok róla, mert ma van pont egy éve, hogy elkezdtem rajzolni a stripeket. (És majd augusztus végén lesz egy éve, hogy befejeztem a dolgot... De arról nem fogok megemlékezni.)
Sokan drukkoltak a Blosszának, nekik nagyon köszönöm, de még jobban köszönöm a zsűrinek, hogy ezt a stripet választották, és hogy olyan értelmes dolgokat mondtak róla pár szóban. Sajnos a programban meghirdetett beszélgetésre a díjazottakkal nem került sor, pedig számítottam rá, ezért aztán azon kívül, hogy "öööö.... köszönöm..." mást nem is mondtam a színpadon, pedig talán jó lett volna.
Természetesen gratulálok Vass Robinak és Fritznek is az első díjért kép-regény ill. kép-novella kategóriában! Az alábbi képen láthatjátok, hármunk közül melyikünknek a legnagyobb az egója. :)

Fotó: Kékes Szaffi

Oh és ezt még így utólag, mert csak most (május 13) került fel a Youtube-ra: