Feketefehér

Fél évvel ezelőtt, amikor még ki lehetett jelenteni, hogy van Öngyújtó (a kis társaságunk szamizdat lapja), még én is ki mertem jelenteni, hogy lesz folytatása a Feketefehérnek. Illetve ezt most is kijelenthetem, hiszen tényleg van neki: ott van a mappámban vagy hat oldalnyi plusz sztori. Sajnos azonban nem lehet tudni, hogy valaha is megjelenik-e nyomtatásban az Öngyújtó hasábjain... mivel nem lehet tudni, hogy folytatódik-e lapunk csodálatos diadalútja.
Mindegy, mert az én szándékom kezdettől fogva az volt, hogy ha elkészül ez a képregény, úgyis összegyűjtöm és "kiadom" egybe. Azzal mondjuk nem számoltam, hogy ilyen baromi lassan fogok haladni vele. Merthogy már közel két és fél éve csinálom, és még mindig csak a huszadik oldal körül jár - ha elkészül is valaha, akkor se lesz több 32 oldalnál szerintem. Jó, tény, hogy nem ez foglalkoztat a legjobban. Kéthavonta szoktam egy oldalt megrajzolni bele - és akkor még túlzok is. Az Öngyi beindulásával ugyanis nagyon hozzá idomultam én is a lap megjelenési üteméhez, és mivel mérhetetlenül lusta vagyok, egy lapszámba pedig úgysem kell több 5-6 oldal képregénynél, hát nem is törtem magam, hogy előre dolgozzak vagy ilyesmi.
A lassú tempónak tehát ez az egyik oka, a másik viszont az, hogy időközben "ki is nőttem" a témából. A Feketefehér fiatal punkokról (Zala, Madár és Góczy) szól, az ő egy napjukat követi végig, amint nem csinálnak semmit, csak lent bóklásznak az aluljáróban és közben baromi okosnak hiszik magukat. Hazudnék, ha azt mondanám, eredetileg is ezt akartam kihozni a dologból (már ha ez valami), mert nem, valójában semmi elképzelésem nem volt, mikor elkezdtem. Csak úgy firkáltam, mert az jó (hozzátenném, hogy előtte évekig nem hogy képregényt nem rajzoltam, de úgy általában semmit, egy vonalat sem). Ezt is abbahagytam egy időre. Aztán mikor kitaláltuk az Öngyit, rájöttem, hogy el tudnék bele képzelni valami képregényfélét - és akkor már miért ne folytassam a Feketefehéret? Tökjó lehetőség. Így van az, hogy a koncepcióm menet közben sokat változott (vagyis inkább megszületett), a rajzokon pedig szintén megfigyelhető némi fejlődés. Nade csak lassan a testtel! A Feketefehér sosem szándékozott vérprofi rajzokkal tarkított comic book lenni! Az oldalakat egy az egyben rajzolom, A5-ösben, és ez a végső méretük is nyomtatásban. Nem konkrétan emiatt, de a rajz kezdetben is direkt volt mérhetetlenül stilizált, meg most is - jóllehet észrevehető, hogy az elején még annyira sem tudtam rajzolni, mint most. Persze az engem ért hatások is érvényesülnek a "művön", és igen nagymértékben befolyásolják a végterméket, pláne így, hogy évekig tart, mire elkészül. Egyébként hatalmas erőfeszítéseket teszek, hogy rajzilag megőrizzem az eredeti hangulatot és az új oldalak minőségileg se nagyon üssenek el a korábbiaktól, de ez leginkább nem jön össze, mivel baromi nehéz direkt rosszul rajzolni.
Ja igen. Mikor Mráz István kitalálta Dzsánkit, állítólag azért akarta punkosra venni a kinézetét, mert tetszettek neki a punk figuráim. Viszont - merthogy ez a kérdés már felmerült mások részéről - Dzsánki és Zala nem ugyanaz a karakter! (Szerintem nem is hasonlítanak.) Először is: Dzsánki nem punk, csak nagyon úgy néz ki. Aztán: Zalának mindkét oldalt fel van nyírva haja, PéDzsének viszont kizárólag jobb oldalt, a másik oldalon teljesen hosszú - ilyen felemás, de pont ettől sokkal deviánsabb, mint egy natúr pánk frizura. Elhiszem, hogy az avatatlan szem könnyen eltéveszti, de némi vizsgálódás után bárki számára nyilvánvalóvá válhat, hogy ez
nem azonos ezzel.
A Feketefehéret most már akár így, akár úgy, de befejezem, pláne mióta Pityu haveromról kiderült, hogy rajong érte. Márpedig ha van közönsége, akkor van értelme léteznie is. Underground lesz, minimál, és nem különösebben bonyolult - amilyennek egy punk képregénynek lennie kell.