2010. november 14., vasárnap

2. Szegedi Képregényfesztivál

Nna. Eltelt egy év, és másodszor is képregényfesztivált rendeztek Szegeden a Somogyi-Könyvtárban. Sok minden változott, néhány dolog talán hátrányára, néhány bizonyosan előnyére, de két dolog mindenképpen: míg tavaly Istvánnal közösen Pszicho Dzsánki című képregényünket árusítottuk egy standnál, most csak egyszerű szemlélőként vettünk részt a rendezvényen a barátnőmmel, Szaffival, aki egyébként végigfotózta a bulit (minden kép copyright Kékes Szaffi); míg tavaly Pestről zarándokoltam le megcsodálni a neves eseményt, idén már mint über-törzsgyökeres szegedi tettem tiszteletemet, elvégre két és fél hónapja az SZTE-n vagyok nappalis, vagyis a hét legtöbb napján itt lakom.
Elképzelhető, hogy rosszul emlékszem, de tavaly mintha nagyobb lett volna a képregénykínálat. Most egyszerűen nem volt mit vennem, mármint olyat, ami érdekel, pedig szórtam volna a pénzt. Így csak a szerzői kiadású Hidegbékét szereztem be, meg a legutóbbi, azaz kábé egy évvel ezelőtti Pinkhell-t (sosem olvastam még olyat), valamint az első Kázmér és Huba gyűjteményt. Szóval végül is sikerült elköltenem annyi pénzt, amennyivel beljebb lehetnék ahhoz, hogy a jövő havi Hungarocomixon megvegyek akár csak egy olyan képregényt, ami komolyan beindítja a fantáziámat.
Hosszú nap volt, tömve előadásokkal. A sort Pilcz Roli nyitotta a Hollandiában megrendezett Haarlem Stripdagen-es vendégszerepléséről készült fényképes beszámolóval, mely könnyed hangvételével igen hamar feloldotta a hely szűkösségéből, az emberek sokaságából és a kínálat soványságából eredő feszültségeket. Megjegyzem a fesztivál legnagyobb újítása, vagyis az egyes alkotók (Lanczinger Mátyás, Koska Zoli, Kuczora Zsolt stb.) standjainál kiszögelt portfóliók ötlete minden bizonnyal neki köszönhető, illetve külföldön tett látogatásának.
Váradi Gábor és Szabó Gergő izgalmas kis előadást tartott Az aranykor megrontása ill. a bekódolt ifjúság címmel. Fredric Wertham és a Comics Code megkapta a magáét, Batman és Robin tisztára mosták heteroszexuális becsületüket. Mi meg jókat röhögtünk. Kár, hogy az undergroundra már nem maradt idő. Majd jövőre.
Usagi kontra Kensin: párhuzamos képregényelemzés 3+1 menetben - Bayer Antal előadása. Nem mondom, hogy az izgalomtól lázasan (van ilyen kifejezés?) ültem a széken, de korrekt volt, és belátom, hogy fél óra alatt nehéz csodákat művelni.
A napot záró beszélgetés Lakatos Istvánnal ha úgy veszem, rossz vicc volt, ha amúgy veszem, elment. Új kérdés még véletlenül sem hangzott el, de a közönség nagyobb részének minden információ új volt, és láthatólag élvezték a tervezett Lencsilány-történet halott kisgyerekszereplőinek rövid bemutatóját. Én mondjuk szívesen látnék már olyat, amikor egy képregényalkotót nem arról kérdeznek, milyen képregényeket olvas, hanem mondjuk amikor a médium hazai szerepéről és lehetőségeiről faggatják; mikor nem teszik fel minden kérdés végén, hogy "ez tudatos, vagy öntudatlan a részedről?", hanem inkább a hozzáállására kíváncsiak. De nem a munkamódszerére.
Mikor jön már el az az idő, mikor a képregényről megszűnünk csak a rajzi vizualitás értékskálája mentén gondolkodni és beszélni? Ha tegnap nem hallottam legalább ötvenszer különböző képregények és képregénypanelek kapcsán, hogy "művészi igényességgel kidolgozott" vagy hogy "csodás rajzokkal illusztrált", akkor egyszer sem, de nekem már egy kicsit sok ebből. A képregénynek nem a rajz a legizgalmasabb része, az mindig is csupán eszköz volt. Na mindegy.
Ezeket az előadásokat hallgattam meg, a többiről nem tudok hát érdemben nyilatkozni. A köztes időben rajzoltam egy comic speech-et - illetve ott csak elkezdtem, időm valahogy nem volt befejezni, meg rengeteget szenvedtem Szaffi arcával, órákon keresztül próbáltam lemásolni valami fényképről még itthon is. Persze továbbra sem hasonlít, de az életben nem lehet minden tökéletes. Viszont két és fél hónapja ez az első képregényoldal, amit rajzoltam. Mit ne mondjak, eltartott egy ideig, mire újból ráhangolódtam a témára.

Jövőre, ha minden jól megy, rajzolok majd egy újabbat.

6 megjegyzés:

zsu írta...

Nagyon jó látni, hogy újra rajzoltál. Ugye nem kell egy évet várni a következőre?! Persze a plakátok is jók, de...

Gergő írta...

Remélem, hogy nem kell. De a képregényrajzolás most szünetel. A plakátrajzolás is, mondjuk...

Ditti írta...

végre látok tőled valamit! egészen elszoktam tőle, hogy errefelé nézzek.. (a saját blogom felé se sűrűn.. link vagyok)

Pádi írta...

Egészen zseniális az utólso pár panel, hogy azokról a panelekről szólnak amik bemutatják.

zoli79 írta...

Szia!
Örülök, hogy leírtad élményeidet a fesztről, ezek a kritikák eddig nem hangzottak el máshol, pedig sok visszajelzés érkezett. Jövőre, remélem élvezetesebb lesz számodra! Mi mindenesetre igyekszünk.

Ha nem gond, tételesen reagálok néhány lényeges felvetésre, vagy olyanokra, amelyek engem is érintenek:
1 - választék:
Több kiadó jött el, mint tavaly és a jelen nem lévő kiadókat képviselő Nagyker révén gyakorlatilag a teljes hazai paletta jelen volt. Sajnos korlátozott a hely, ennél nagyobb vásárnak nem lehet otthont adni. Vagy ha igen, akkor csakis a program rovására. Börzére pl. esély sincs. Mi érdekelt volna, egyébként?

2.
"Megjegyzem a fesztivál legnagyobb újítása, vagyis az egyes alkotók (Lanczinger Mátyás, Koska Zoli, Kuczora Zsolt stb.) standjainál kiszögelt portfóliók ötlete minden bizonnyal neki köszönhető, illetve külföldön tett látogatásának."

Apróság, de ez épp az én ötletem volt és annak ellenére, hogy ismerem a Haarlem Stripdagent, nem onnan jött az ötlet, hanem Lénárd Laci blogjából:
http://heti5kepregeny.blog.hu/
Időnként megkérdez egy alkotót, min dolgozik. Ennek élő és kibővített változata lenne/lett volna ez, vagyis mindenki elhoz néhány olyan dolgot,a min éppen dolgozik (karaktertervek, kész oldalak egy készülő képreégnyből,s tb.). A szándék vele többek között az, hogy apropót ad arra, hogy a látogató és alkotó beszélgessen egymással, mert az együttrajzolás nem mindenkinél (alkotó és látogató esetében egyaránt) jön be.

3 - Lakatos István beszélgetés
Nagyon sajnálom, hogy nem tetszett! Külső tényezők és mentségek, hogy utolsó programpont volt, kevés volt az időnk és fáradtak voltunk már mindketten.
Részben igazat adok neked abban, hogy vannak elcsépelt témák Istvánnal kapcs., ilyen például a hatások. Viszont pont az ő esetében kihagyhatatlan is egy bevezető előadásnál, hiszen annyira erőteljesen jelentkeznek. Sőt, ezen szerettem volna túllépni és éppen arra lettem volna kíváncsi, hogy pl. az, hogy őt beskatulyázzák magyar Tim Burtonnek, az mennyire jelent számára valós korlátot, mennyire zavarja, stb. Ez lehet, hogy nem jött át, ami valószínűleg az én hibám.
Nem tudom, miért baj az, hogy az alkotómódszert részletesebben kifejti (nem csak a grafikát érintettük, hanem a forgatókönyveket és történetmesélést is). Szerintem ezek legalább annyira értékes dolgok, mint az, hogyan tekint a hazai helyzetre. Sőt, éppen a hazai helyzet az, ami sokak számára unalmas.
De egy beszélgetés is olyan, hogy veszi a maga útját - például én nem is sejtettem volna, hogy István ilyen lelkesen meséli a rengeteg torz szüleményéről.
Egyébként a végén rákérdeztünk, volna-e valakinek kérdése. Nyugodtan feltehetted volna azokat a kérdéseket, amiket itt hiányoltál.

Gergő írta...

Köszi a kommentet, Zoli!

Jól éreztem magam a feszten, nem arról van szó, de a tavalyi jobban tetszett. Bár lehet, hogy csak azért, mert akkor új volt. Elég valószínű amúgy, hogy azért voltam kritikusabb a rendezvénnyel, mert kicsivel jobban ismerem ezt a közeget, mint egy külsős, még ha a ti munkátokról nincs is sok fogalmam. Barátnőmnek például nagyon tetszett a feszt, mivel ő még sosem volt ilyesmin, és el se tudta volna képzelni, hogy képregényekről is lehet szakmai szemmel beszélni.
Az interjúval tényleg össz-vissz annyi volt a bajom, hogy mindegyik kérdés lerágott csont volt már... Persze ez a beszélgetés nem a szakmának szólt, meg nem is kulturális céllal zajlott, és ezért rendben is volt, pláne onnantól, hogy István belelkesült.
Szóval ne vedd nagyon zokon a kritikát, a véleményem abszolút szubjektív, és még csak nem is teljesen egyoldalú.
Úgyhogy nyugi, jövőre is megyek, ha minden összejön, mert kurvára örülök, hogy van Szegeden is képregényfesztivál, méghozzá jól szervezett és igényes. Egyébként meg úgyis évről évre jobb lesz.