Gyerekek

Ma egy általános iskolában jártam, ahol 10 éves gyerekeknek beszéltem a képregénykészítés rejtelmeiről, meg rajzoltam is helyben. Ezek a skiccek csak bemelegítésképpen születtek otthon az esemény előtt.

Heisenberg skicc

Plakát

Ezen a plakáton szinte az összes izgalmas megoldás a véletlen műve. Bevett szokásomat félretéve ugyanis ehhez most nem készítettem előzetes tervet. A rajz témája adott volt, Szaffi egyik fotóját kellett grafikává alakítanom - és bár azt előre tudtam, hogy a színhasználatot a minimumra fogom korlátozni rajta, egyáltalán nem állt szándékomban fekete-fehéren hagyni. Az ötlet, mint oly sok esetben, most is Szaffitól jött. Mivel fogalmam sem volt, hogy fogom elhelyezni a rajzon a szöveget, elkezdtem kísérletezni ezzel a torzított, három oldalt futó szegéllyel, és, csak hogy elváljon magától a rajztól, átmenetileg ezt a narancssárga színt adtam neki, ami szintén nem volt tudatos döntés, csak úgy találomra belekattintottam a színválasztóba PS-ben. Szaffinak viszont nagyon tetszett a dolog, ahogy futólag rápillantott valamiért, és megparancsolta, hogy hagyjam így, eszembe ne jusson kiszínezni.

Hát ennyi. Sokszor csak egy jó art direktor kell az ember mellé, és én azon szerencsések közé számolhatom magam, akik a tudtuk nélkül feleségül vették a magukét.

12 történet, 7 vélemény

Képregény egy kedves ismerősöm új fotókiállításához.

Reklám

Na, ez most egy "családi" vállalkozáshoz készült. Az oldal ötlete a feleségem agyából pattant ki, a fél évig tartó lakáskeresésünk közben, melynek során borzalmasabbnál borzalmasabb hirdetésekkel találkoztunk. Részletekért kattints ide.

Magáról a képregényről annyit, hogy több időm ment el rá, mint szerettem volna, ugyanis amivel meg akartam könnyíteni a dolgomat, az végül a vesztem lett. A nagy, időspórolásra kiagyalt tervem az volt, hogy a háttereket fotók alapján készítem el, egyszerűen átrajzolom őket, és már készen is vagyok. Mint kiderült azonban, megfelelő fényképeket találni lakásbelsőkről majdnem lehetetlen vállalkozás, ráadásul egyetlen háttér elkészítése vagy hatmillió layer egymásra pakolását jelentette. Az egy napos melóból így lett négy napos full-time projekt - legközelebb, azt hiszem, jobban át kell gondolnom a dolgokat. De azért jó buli volt.

Valami készül

Little sketches 2

Egy újabb adag a mini-vázlatfüzetemből.

Lénárd László: Semmi

Ez nem rendes kritika lesz, mert kevés értelmét látom olyasmiről értekezni, aminek épp a megfoghatatlansága tetszik, és nem a konkrétumai. Azt hiszem, el kell olvasnom legalább még egyszer ezt a képregényt, hogy tudjam hova tenni, de alapvetően tetszett - sokkal jobban, mint remélni mertem, és jobban, mint más képregények, amiket utoljára olvastam. Sokakkal ellentétben nekem éppen a nehezebben-követhetősége okozott kellemes perceket, mert arra ösztönzött, hogy a szokásosnál is alaposabban vizsgáljam a képeket. Ilyenkor mindig rájövök, milyen könnyű is felületesnek lenni, illetve hogy milyen könnyű olyan rajzokat készíteni, amelyek segítik a felületes szemlélést. Lehet persze azt mondani, hogy Lacinál egyszerűen arról van szó, hogy nem tud rajzolni, és én sem azt állítom, hogy az egyes képeknek hihetetlen mélységei volnának (a képregénynek nyilván amúgy sem ez a dolga), de én vonakodom egyedül a képzetlenség számlájára írni az egyes formai megoldásokat. Mert hát tény, hogy vannak. Ahogy mondanivaló is van, akármilyen egyszerű(nek tűnik) is. A semmi itt végső soron mégis valami; ha más nem, hát lelkes kísérletezés, ami számomra roppant szimpatikus.

Hát, nemsokára ősz

Ne húzz ujjat a mutáns borzzal!

Egy psychobilly együttesnek készült lemezborító, ami végül nem valósult meg, de én azért befejeztem. Persze a szöveg így hiányzik róla.

Önarckép

Nina

Sunny skating

Kedvem támadt összehozni egy ilyen deszkás képet, már nem tudom, miért, de a régi deszkázós időknek végül is akár még emléket is állíthatok vele, igaz, sosem tudtam ilyen merész trükköket.

Reggeli tappancsrajzolás

Boxer girlie

Manga Studioban gyakoroltam a tuskihúzást. Az eredmény jó, de gyorsabban kell meglennie!